Kezdőlap » Quote » Paulo Coelho » „Amikor valaki elmegy, az azért van, mert valaki más érkezik.“ „Amikor valaki elmegy, az azért van, mert valaki más érkezik.“ — Paulo Coelho Kapcsolódó idézetek „A balszerencse mindig ahhoz érkezik, aki várja. A trükk az, hogy a szerencsétlenségek szüneteiben az ember megtalálja, aminek örülhet.“ — Christopher Paolini „Ellenállni a megbocsájtásnak: a recept túl későn érkezik a betegség enyhitésére.“ — Publius Ovidius Naso „Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását.“ — Stephen King „Időnként elmegyek az orvoshoz, és megvizsgáltatom vele magam, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszertárba, és kiváltom az orvosságot, mert a patikus is élni akar. Aztán a gyógyszert a csatornába öntöm - mert én is élni akarok!“ — Mark Twain „Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.Általatok érkeznek, de nem belőletek.És bár véletek vannak, nem birtokaitok.“ — Halíl Dzsibrán „Azért a helyedben nem várnék túl sokáig. Te tudod a legjobban, hogy az idő értékes ajándék. A várakozás pedig veszélyes is lehet. Néha elmegy a hajó, és akkor már késő bánat.“ — Darren Shan „Egy átlagévben Derryben veszélyes élni. De huszonhét évenként egyszer – habár a ciklus sohasem pontosan érkezik – az erőszakhullám a csúcspontjára ér… és ez még sohasem került bele a nemzeti híradásokba.“ — Stephen King „Mindig maradj a jelenben, mert minden hamisság a múltból vagy a jövőből érkezik. Ami elmúlt, elmúlt. Ne nyugtalankodj miatta, és ne hordozd teherként magaddal; mert lehetetlenné teszi, hogy igaz maradj a jelenben.“ — Osho „A barát egy zsák naranccsal, egy épp neked való krimivel és egy nagy csokor virággal állít be, amikor influenzás vagy. Azután beteszi a virágot egy vázába, készít neked egy forró italt, elmosogat helyetted - majd elmegy.“ — Pam Brown „A napok és hetek múltak, lassan tovaszálltak, mint apró porszemek az ablakon beszűrődő napfény szivárványos sugarában. Az Idő soha meg nem áll, forgat szépen lassan mindent, az egész hatalmas rendszert, amiben születünk, érzünk, élünk, sírunk, nevetünk és a végén, mikor már végre megértenénk ezt az egész játékot, ezt a nagy körforgást – elmegyünk…“ — Papp Olivér „Olyan elfoglaltak vagyunk, hogy alig szakítunk időt azokra az emberekre, kiket szeretünk, lakjanak bár ugyanott, ahol mi magunk; ahogy nem tekintünk magunkra sem. Társadalmunk szervezettsége olyan, hogy még amikor akad némi szabadidőnk, akkor sem tudjuk, miként használhatnánk fel arra, hogy újra kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal. Milliónyi módja kínálkozik az értékes idő elvesztegetésének – bekapcsoljuk a tévét, felemeljük a telefonkagylót vagy beindítjuk a kocsit és elmegyünk valamerre. Nem szokunk hozzá, hogy magunkban legyünk, ezért úgy cselekszünk, mintha nem is kedvelnénk magunkat, és minden erőnkkel próbálnánk elszökni magunk elől.“ — Thich Nhat Hanh „Bolyongunk a világban, múló emlékek vagyunk. Megyünk, általunk fontosnak hitt dolgok után. Megszületünk, tipegő lábacskákkal elindulunk, és végül reszkető térdekkel elmegyünk. Utazásunk a fényben tévelygés csupán. Sodródunk a világban, mint ablakon beszűrődő nyári napsugarakban a milliónyi porszem. Ideje emlékezni. Emlékezni, még egyszer végigsimogatni életünk naptárlapjait, mielőtt elindulnánk örök utunkra, bele a ködös hajnalba – az Idő véget nem érő, hatalmas kalendáriumába…“ — Papp Olivér
