„Bolyongunk a világban, múló emlékek vagyunk. Megyünk, általunk fontosnak hitt dolgok után. Megszületünk, tipegő lábacskákkal elindulunk, és végül reszkető térdekkel elmegyünk. Utazásunk a fényben tévelygés csupán. Sodródunk a világban, mint ablakon beszűrődő nyári napsugarakban a milliónyi porszem. Ideje emlékezni. Emlékezni, még egyszer végigsimogatni életünk naptárlapjait, mielőtt elindulnánk örök utunkra, bele a ködös hajnalba – az Idő véget nem érő, hatalmas kalendáriumába…“

— Papp Olivér

Tags:

„A napok és hetek múltak, lassan tovaszálltak, mint apró porszemek az ablakon beszűrődő napfény szivárványos sugarában. Az Idő soha meg nem áll, forgat szépen lassan mindent, az egész hatalmas rendszert, amiben születünk, érzünk, élünk, sírunk, nevetünk és a végén, mikor már végre megértenénk ezt az egész játékot, ezt a nagy körforgást – elmegyünk…“
— Papp Olivér
„Amikor mindennek vége, nem ellenségeink szavaira fogunk emlékezni, hanem barátaink hallgatására.“
— Martin Luther King
„Életünk azon a napon kezd véget érni, amikor elnémulunk a fontos dolgokról.“
— Martin Luther King
„Nem lehet egyszerre látni a dolgok kezdetét s végét.“
— Horatius
„Az oktatás csodálatos dolog. De időről időre emlékezni kell arra, hogy semmit, amit érdemes tudni, nem lehet megtanítani.“
— Oscar Wilde
„Végül is minden csupán rögtönzés.“
— Charlie Chaplin
„A romlásnak esetleg nem szakad vége, ami elromlott, tovább romolhat, míg végül örökre el lesz baszva minden.“
— Stephen King
„Elég volt abból, hogy a gyereket játsszuk, akinek azt mondták, hogy egy káposzta alatt találták és a végén már emlékszik is az életre a kertben és az életre ott, mielőtt a családba került.“
— Samuel Beckett
„A világ egy hatalmas őrültekháza“
— Mercèdes Rheinberger
„Bár igaz, ez csak a való élet, ami – szerencsére – nem képes elvenni, összetörni és elégetni egyetlen igazi emléket sem, mert az emlékek örök és halhatatlan dolgok, magunkkal visszük akkor is, mikor már nem számít semmi – sem Idő, sem fájdalom, sem holnap…“
— Papp Olivér
„(…) mind-mind múltba veszett, kedves emlék csupán. A múlt ködébe lépett, halvány gondolatok. Magával vitte őket mellőlem a hallgatag vándor, az örökké siető Idő. Minden elmúlik egyszer. Mindössze az emlékekké érett percek maradnak velünk, végig, életünk rögös, kanyargós útján. De jó lesz éles szemmel megnézni s látni mindent, minden rögöt ezen az úton, mert mikor elfogy majd az erőnk, és szobánk lágy melegében üldögélünk fekete, emlékező éjszakákon, csakis ezekből a pillantásaink által belénk vésődött mozzanatokból táplálhatjuk szívünket és lelkünket, s tehetjük örökké a tovatűnt pillanatok csodás, csillagporos varázsát…“
— Papp Olivér
„Én jobban aggódom azon, hogy jó ember vagyok-e, mint azon, hogy én vagyok-e a világ legjobb labdarúgója. Amikor mindez véget ér, mi más marad?“
— Lionel Messi
„Nem csak a gazdagoké a világ fénye, csodája.“
— Horatius
„Lisey egyre zavaróbbnak érezte, ahogyan ezek az emlékek folyamatosan a felszínre törtek. Mintha a múlt sohasem ért volna véget, mintha az idő végtelenbe nyúló tornyának emeletén továbbra is minden újra meg újra megtörténne.“
— Stephen King