„Az ember legfőbb kincse a személyiség.“
— Johann Wolfgang Goethe
„A legfontosabb megadás saját személyiségednek, lét-módodnak a megadása, ahhoz hogy megváltozhasson.“
— Sri Aurobindo
„… kifejlett s külön személyiségük teljes tudatával bíró nemzeteket egy állammá összeolvasztani lehetetlen.“
— Kossuth Lajos
„…a keleti despoták tehetségével volt megáldva. Megvoltak azok a tulajdonságai, amelyekkel uralkodni lehet mások felett. De mint személyiség nem volt kiemelkedő.“
— Joszif Visszarionovics Sztálin
„Nincs az a magánélet, ami ne lenne leleplezhető. A civilizált világban nem lehet titkot tartani. A társadalom olyan, mint valami álarcosbál, ahol mindenki eltitkolja az igazi személyiségét, de rejtőzködés közben lelepleződünk.“
— Ralph Waldo Emerson
„Minden párt eltorzítja a személyiséget is, és az igazságot is. Az ellenzék vezére nem azért bírálja a kormányt, mert valamiben csakugyan hibát követett el, hanem mert különben minek az ellenzék!“
— Alekszandr Szolzsenyicin
„A gyűlölet olyan, mint a lappangó rákos megbetegedés, szétmarja a személyiséget, és eleszi az élethez szükséges egységet. A gyűlölet elpusztítja az ember érzékét az értékek iránt, és az ítélőképességét. Arra készteti, hogy a gyönyörűt visszataszítónak lássa, a visszataszítót pedig gyönyörűnek, arra készteti, hogy összetévessze az igazat a hamissal, és a hamisat az igazzal.“
— Martin Luther King
„Amikor lefekszünk valakivel, megengedjük neki, hogy ne csak a testünkkel, hanem az egész személyiségünkkel egyesüljön. Ilyenkor az élet tiszta erői kommunikálnak egymással, tőlünk függetlenül - és akkor nem tudjuk elrejteni, hogy kik vagyunk. Nem számít, hogy milyen képünk van önmagunkról. Nem számítanak az álarcok, a kész válaszok, a tetszetős mentségek. A szexben nehéz becsapni a másikat - mert abban mindenki olyannak mutatkozik, amilyen valójában.“
— Paulo Coelho
„Amikor lefekszünk valakivel, megengedjük neki, hogy ne csak a testünkkel, hanem az egész személyiségünkkel egyesüljön. Ilyenkor az élet tiszta erői kommunikálnak egymással, tőlünk függetlenül - és akkor nem tudjuk elrejteni, hogy kik vagyunk. Nem számít, hogy milyen képünk van önmagunkról. Nem számítanak az álarcok, a kész válaszok, a tetszetős mentségek. A szexben nehéz becsapni a másikat - mert abban mindenki olyannak mutatkozik, amilyen valójában.“
— Paulo Coelho
„A mai világ egyik legismertebb és legnagyobb tekintélynek örvendő személyisége, a Katolikus Egyház feje, őszentsége XVI. Benedek pápa a NEVELÉS kérdéseinek szentelte szokásos újévi körlevelét. Mondandója sok tekintetben felerősíti az új törvényeink üzeneteit. Fontosnak tartjuk, hogy a neveléssel bármilyen minőségben foglalkozók megismerhessék az egyházfő üzenetét, és ki-ki belátása szerint meríthessen belőle“
— Hoffmann Rózsa
„A Zöld a Cinóberrel sajátos egységben található meg az ekvatoriális gyökér-rassz számos népcsoportjánál Afrikától Dél-Amerikán át Óceániáig. A Vér és a Hús sosem-szűnő szamszárai körforgásának – gyakorta kannibalizmusban megnyilvánuló – fétise egy személyiség-alatti okkult sodrás démonisztikus bódulatában: tömören így határozhatnánk meg e harcos és erősen matriarchális népcsoportok alapkartekterét. Ahhoz, hogy a Zöld civilizációja igazi magaskultúra lehessen, meg kell idézni e minőség transzcendens komplementerét: a Bíbort.“
— Orosz László Wladimir
„Ahhoz, hogy tovább léphessünk, ki kell fejteni a „szakrális földrajz” legfontosabb enigmáját: ebben a geográfiai kontextusban az északi sark ellentéte nem a déli pólus, hanem az egyenlítő. Úgy is mondhatnám, hogy a Sarokpont az Észak, és az Ekvátor pedig a Dél. […] Északon a személyiség felértékelődik, s noha elbukhat, olykor tagadhatatlanul héroszi rangra tör. Délen az individuum semmi; millió veszély és betegség les rá, a magas halandóságot viszont a rasszok hihetetlen reprodukciós képessége mindig bőségesen fedezi. Az ember sehol nem lehet istenibb, mint a Póluson, és sehol nem lehet démonibb, mint az egyenlítőn. Délen az ember úgyszólván a flóra és a fauna organikus és kiszakíthatatlan része, Északot viszont meg kell hódítania.“
— Orosz László Wladimir
„S alapozhatja-e boldogságát az ember mások boldogtalanságára? A boldogság nemcsak szerelmi gyönyör, hanem a lélek legmagasabb rendű harmóniája. Miben nyugszik meg a lélek, ha becstelen, könyörtelen, embertelen cselekedet áll mögötte? Csak azért szökjön meg, mert "itt a boldogságom"? De milyen boldogság az, amely más boldogtalanságára épül? Nos, képzeljék el, hogy önök épületet emelnek az emberi sorsnak azzal a céllal, hogy boldoggá tegyék az embert, végre békét és nyugalmat adjanak neki. És képzeljék el, hogy evégett elkerülhetetlen szükségből agyon kell gyötörniük csak egyetlen emberi lényt - mi több, nem is valami érdemes személyiséget, hanem holmi nevetséges halandót, nem egy Shakespeare-t, csupán egy derék öregembert, egy fiatal nő férjét, aki vakon hisz az asszony szerelmében, büszke a feleségére, boldogan él vele. Csak meg kell szégyeníteni, megfosztani becsületétől és meggyötörni, s e meggyalázott öregember könnyei árán felépíteni ezt az épületet! Vállalnák-e ezzel a feltétellel? Ez a kérdés. És feltételezik, ha csak egy percre is, hogy az emberek, akiknek az üdvére emelik ezt az épületet, hajlandók elfogadni a boldogságot, ha önök egy jelentéktelen, de könyörtelenül és igazságtalanul megkínzott emberi lény szenvedésére alapozzák – és boldogok tudnának-e lenni így időtlen időkig?“
— Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij