Összefügg: vér

„A szabadság fáját, időröl időre, hazafiak és zsarnokok vérével kell öntözni.“

„Az idő múlik: még ha lehetetlennek tűnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik.“

„Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen.“

„Meghal minden és elmúlik minden, a dics, a dal, a rang, a bér. De él az arany és a vér.“

„Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!“

„A versenyzés a véremben van, a lényem, az életem része, és minden másnál fontosabb számomra.“

„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit aki különb mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen mintha itt sem lettünk volna.“

„Hallom a vádat, hogy kipécézett idézetekkel bármely költőóriást meg lehet semmisíteni. Hajlandó vagyok a kétkedőket több óráig hasonló idézetekkel szórakoztatni. Most pedig azt az ellenvetést hallom, hogy a részletek nem számítanak, csak az egész, s egy igazi zseni nem is törődhet a szókkal, mint holmi szóbogarász. Kérdezem: mivel törődik az igazi zseni, aki véletlenül ír is, ha nem a szókkal? Talán a lombfűrészeléssel? Vagy a lóidomítással? Vagy talán az Élettel, a nagy, véres Élettel, melyről sohase tudni, hogy zenés kávéház-e vagy szerkesztőség?… Csak jelszavai keringenek, de szavai nem váltak vérré, mint Petőfié vagy Aranyé. Nyelve sokszor ízesen magyar, de szókincse nem gazdag. Azok az újítások, amelyekkel kísérletezett összetételei, elvonásai nem szerencsések, többnyire kiagyaltak, mesterkéltek.“

„Csak akkor születtek nagy dolgok,Ha bátrak voltak, akik mertekS ha százszor tudtak bátrak lenni,Százszor bátrak és viharvertek.Az első emberi bátorságÁldassék: a Tűz csiholója,Aki az ismeretlen lángraÚgy nézett, mint jogos adóra.Mint egy Isten, hóban vacogvaFogadta szent munkája bérét:Még ma is minden bátor emberCsörgedezteti az ő vérét.Ez a világ nem testálódottTegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:Legkülömb ember, aki bátorS csak egy külömb van, aki bátrabb.S aki mást akar, mint mi most van,Kényes bőrét gyáván nem óvja:Mint ős-ősére ütött Isten:A fölséges Tűz csiholója.“

„Az eljövendő generációk aligha hiszik el, hogy egy ilyen ember, hús-vér formában valaha ezen a földön járt.“

„Kézzelfoghatóan meggyőződtem egy dologról, s most egészen világos lett előttem: Teljesen hamis elképzelésem volt életszentségemet illetően. Minden cselekedetemben, vagy még a legkisebb hibámban is egy szent életét tartottam tükörképszerűen magam előtt, akit a legapróbb tettemben is utánozni akartam, olyan pontosan, mint például egy festő, aki lemásolja Rafael képét. Mindig így beszéltem: (Gonzaga) Szt. Alajos most ebben az esetben így és így cselekedne, vagy pedig ő nem tenné meg ezt meg ezt. Azonban így sohasem tudtam elérni, amit elképzeltem, s ez nyugtalansággal töltött el. Ez a módszer tehát nem vált be. A szentek erényeiből a lényeget, s nem a lényegtelen járulékos részeket kell átvenni. Én nem Szt. Alajos vagyok, s nem úgy kell szentté lennem, ahogy ő, hanem saját lényem, jellemem szerint, és a tőle teljesen különböző életkörülmények között. Nem lehetek senkinek vértelen, száraz és merev másolata, mégha az illető tökéletes példakép is. A jó Isten azt akarja, hogy úgy kövessük a szenteket, hogy erényes életük velejét tegyük magunkévá, változtassuk át vérünkké, s alkalmazzuk azt sajátos hajlamainknak és körülményeinknek megfelelően. Ha Szt. Alajos az én helyzetemben lenne, egészen másképpen lenne szent, mint ahogy lett.“

„Most már félévig este lesz.Köd száll, a lámpa imbolyog.Járnak az utcán karcsú, roppant,négy-emeletnyi angyalok.S mint egy folyó a mozivászonlapján, úgy úsznak át a házon.Acetilén fényében ázikaz útjavítás. Lenn a mélyben,iszamos, hüllő-hátu cső,pára gyöngyösödik a kérgen,s a városon, mint vér a gézen,általszívódik a nyirok.“

„A Pokol tüze folyékony vér, és látni lehet, mi játszódik le a mélységben. A szenvedések fejei elsüllyedtek, és minden testből egy kar nyúlik a magasba, mint egy fatörzs a tenger vizéből, oda, ahol már nincs tűz. Ott egy harapós kígyó féklik. Mindezt a lángoló vért az a szikla fogja körül, ahonnan lezuhanunk. És egy piros angyal áll itt, amelynek csak egy mozdulatra van szüksége, amely ezt jelenti: FENTRŐL LEFELÉ.“

„Hol van a szóda, hová tűnt, hol van a vers, amit írtam?Hol van a tegnapi kedvem, a fröccsnek jó szaga hol van?Lustán fekszem az ágyban a dunyhák dús melegében,kint már vijjog a szél, nyila röppen az őszi időnek,ám még nyílnak a rózsák, nyílnak a kerti virágok,éjből jönnek, s tűnnek a sűrű ködbe a lányok.Némán nézem. Bántja a lelkem rengeteg emlék:csöndes eső mind bennem, foszló szívbeli bánat.Hol van a szóda, a bor meg az asszony, hol van az éltem?Fel-feljajgat a régi szerelmek gyásza a vérben.“

„Én magyar író vagyok, nékem a magyar a szent nyelvem. nékem minden csepp vérem azzal a kultúrával van itatva, melyet itt szoptam magamba, ebben az áldott és átkozott kis országban. Ha tehát rajtam mégis kiütköznek zsidó származásom nyomai, erről én nem tehetek s ha nem is röstellem ezt, de nem is dicsekszem vele. S ha valaki ezt rólam megállapítja, én azt nem fogom dicsőségnek tartani. Engem üldöztek itt – mit tehetek róla? Rosszul jártam az anyámmal is, a hazámmal, is, de azért nem mondhatom rájuk azt, hogy ők nem anyám és nem hazám.“

„Elesett bajtársaimért nem kiáltok bosszút. Mivel életük drágább volt mindennél, az összes bűnös halála sem lenne kárpótlás elvesztésükért. Nem vérrel kell megfizetni az ifjú életekért, melyeket a nép javára áldoztak fel: csak népünk boldogsága lehet az egyetlen méltó jóvátétel halálukért.“

„Egy év alatt annyit tapasztaltam az antiszemitizmusról, ami elég lenne három emberöltőre. Mivel nem sebezheted meg egy nép szent meggyőződéseit, amit a szívük szeret és tisztel, anélkül hogy mély fájdalmat és a szív vérének hullását ne okoznád. 17 éve történt, és a szívem még mindig vérzik.“

„Az izzadság vért takarít meg, a vér életeket ment, de az agy mindkettőt megmenti.“

„Édes néném, akik bujdosó fejdelmet szolgálnak, hogy lehetne azoknak valamijek. A’ való, hogy kivált minékünk a ketten hárman, kik mindenkor véle bujdosunk, többünk lehetne, de azt elhallgatom, miért nincsen. Az erdélyi vér nem az adomért szolgál, hanem a becsületért…“

„…a nemes vér vagy veszt, vagy nyér, de próbál.(142. levél, Oroszcsik, 14. octobris 1738.)“