Összefügg: ünnep

„Ady prózája csak a hírlapi vitában melegszik föl, különben csikorgó, kurta lélegzetű, emberei papirosfigurák. Petőfi tanult fő, literátus, a betű tisztelője, Shakespeare ihletes fordítója. Adynak a francia szellem a pórusáig se hat, műveltsége újságírós, értesültsége kávéházi. Petőfi, aki sohase látta a tengert, és Ausztrián kívül nem járt külföldön, világvárosi jelenség. Ady, minden Párizs-rajongása ellenére, nem az. Petőfi nyugat-európai formában fejezi ki, hogy magyar. Ady melldöngető, magyarkodó formában fejezi ki, hogy nyugat-európai. Politikai verseit többnyire megrendelésre írta a napilapok tárcarovatába, vagy a Galilei-kör március 15-i ünnepére, mintegy versenyezve Ábrányi Emillel, aki ezen a napon csengőbb rímekben és ötletesebb formában a másik, jobboldali tábort szolgálta ki…“

„Vár rád a Természet. Mély csendje ünnepi,lábadnál vadvirág, éjszínű fellege,ha búcsut mond a nap, sőhaja lengeti,mint füstölőket, a liliomkelyheket.Órjás pilléreik az erdőt eltakarják,elrejtőzik a rét, a fűz kinyujtja karját,s tartja oltárait a szűz habok felett.…Ó, költészet, te kincs! Eszméink gyöngyszeme!.A szív vad árja, mely mint tenger, égre csap,hiába zúg: marad lényednek lényege:a hét szín lepleden s a sok-sok árnyalat.Ám retteg a profán, s átokra nyíl szája,bántja szemét tüzed misztikus ragyogása,egy férfi homlokán ha látja lángodat.…Zord Természet, csak élj! Újulj meg szűntelen,alant és fent, ahogy törvényed hírdeti,te istennő vagy, élj s dölyfösködj! Földedenaz ember csak utas, nem, mi megilleti,királyod. Mit nekem pompád és birodalmad?Én nem vagyok rabod, nem zengem hatalmad,szívem a szenvedők fenségét szereti.“