Összefügg: tudta

„A nevem Sławomir Mrożek, de bizonyos körülmények miatt, amelyek négy évvel ezelőtt álltak elő az életemben, új, sokkal rövidebb nevem lesz: Baltazár. 2002. május 15-én agyvérzésem volt, emiatt lettem afáziás. Az afázia nem más, mint a nyelvhasználati képesség részleges vagy teljes elvesztése, ezt egyes agyi struktúrák károsodása okozza. Amikor visszanyertem a beszédkészségemet, és újra dolgozni próbáltam, Beata Mikołajko logopédus asszony azt javasolta, hogy a terápia részeként írjak egy új könyvet. Írás közben fokozatosan nyertem vissza az emlékezőtehetségemet. Ennek köszönhetően 2005-ben, amikor befejeztem a könyvet, már sokkal több eseményt tudtam felidézni, és le is tudtam írni őket.“

„Hitvány, milyen puhány – így küzdöttem még eszemmel -,mily szégyelni való nagy nevével is az ember!Itthagyni életet, mindent mi fájhatott,ti tudtok már csupán, fenséges állatok!“

„Szemöldökömet összehúzva farkasszemet néztem saját tükörképemmel, keresve, mi különöset láthatok a szememben. Ugyanolyan volt, mint máskor, a szokottnál kicsit szomorúbb, de…Megtorpantam. Már tudtam, mit akart megláttatni velem Truska. A tekintetem nem egyszerűen szomorú volt – a legteljesebben hiányzott belőle az élet és a reménység. (…) Már tudtam, mire gondolt Truska, amikor arról beszélt, hogy az élő is lehet halott.- Larten nem akar ezt – súgta a fülembe, miközben meredten bámultam azt az üres szemet a tükörben. – Ő szeret az életet. Azt akar, hogy te is szeressed. Mit mondana, ha látná ez az élőhalott tekintet, ami csak rosszabb lesz, ha nem hagysz abba? (…) Az üres nem jó – folytatta Truska. – *Iszonyatos teher mindez egyetlen embernek, különösen ha az illető ilyen fiatal, ilyen tapasztalatlan, és… a fenébe is, mit szépítsük: ilyen gyáva, mint én. Egyszerűen disznóság. De hát mikor igazságos az élet? A dolgok nem ilyen egyszerűek, a fájdalom, a baj és a megpróbáltatások nem egyenlő arányban oszlanak meg azok között, akik képesek megbirkózni velük. Egyesek rákényszerülnek, hogy Atlasszá legyenek, és egymaguk tartsák meg a világ súlyát. Nem volna szabad így lennie, mégis így van.“

„Emlékszünk az 1953. július 26-át megelőző hónapokra, amikor az elvtársakból álló kis csoport tagjainak többsége mindenhová magával vitte Marx és Lenin könyveit. És emlékszünk, hogy Lenin néhány könyve – mert Lenin könyvei voltak – a Moncada utáni házkutatás során a rendőrség kezébe került. Emlékszünk, hogy a Moncada-perben az ügyész vádjai között a legsúlyosabb az volt – hogy úgy mondjam -, beugrató kérdései között az szerepelt, igaz-e, hogy voltak könyveink Lenintől, és hogy Leninnek azok a könyvei a mieink voltak-e. Emlékszünk, hogy nem tudtuk leplezni a felháborodásunkat ekkora ostobaság láttán, hogy Lenin könyvével hozakodnak elő. Felháborodva álltunk fel és azt mondtuk: „Igen, mi olvassuk Lenint, és aki nem olvassa Lenint, az nem tud semmit.”“

„Én vagyok a legnagyobb. Ezt még azelőtt mondtam, hogy tudtam, hogy az lennék. Rájöttem, ha elégszer mondom, akkor meggyőzöm a világot, hogy tényleg én vagyok a legnagyobb.“

„Véleményem szerint, Fichte, Schelling és Hegel nem filozófusok, mert hiányzik belőlük ennek első kelléke: komolyság és becsületesség a kutatásban. Puszta szofisták ők: látszani akartak valaminek, nem lenni, s nem az igazságot keresték, hanem saját javukat és előmenetüket a világban…ezzel szemben kitűntek egy dologban, abban a művészetükben, hogy elkápráztassák a közönséget s magukat olyasmi gyanánt érvényesítsék, amik nem voltak; mindehhez kétségkívül tehetség kell, csak nem filozófiai. Hogy ellenben a filozófiában semmi valódit alkotni nem tudtak, -végső alapon azon múlott, hogy értelmük nem vált szabaddá, hanem szolgálatában maradt az akaratnak.“

„A legelső csalódás után soha többet nem tudta magát teljesen átadni a másiknak. Félt a szenvedéstől, az elvesztéstől, az elkerülhetetlen szakítástól. Persze ezek a dolgok mindig is hozzátartoztak a szerelem útjához – így hát csak úgy tudta elkerülni őket, ha idejében letért az útról. Ahhoz, hogy ne szenvedjen, az kellett, hogy ne is szeressen.“

„A legelső csalódás után soha többet nem tudta magát teljesen átadni a másiknak. Félt a szenvedéstől, az elvesztéstől, az elkerülhetetlen szakítástól. Persze ezek a dolgok mindig is hozzátartoztak a szerelem útjához – így hát csak úgy tudta elkerülni őket, ha idejében letért az útról. Ahhoz, hogy ne szenvedjen, az kellett, hogy ne is szeressen.“

„Ilyennek kell lennie a Forma-1-nek, ezek az ember-ember elleni küzdelmek azok, amitől izgalmassá válok kívülről, és belülről is. Éreztem, hogy szinte hasítottam a kavalkádon át, ezzel a valóban kiválló autóval, rengeteg volt a tartalékom, tudtam támadni, s az ellenfeleket sorban hagytam magam mögött. Általában az ember más várja, mikor lesz vége egy futamnak – hiszen fáradt. Ma azt éreztem, hogy ha lehetett volna, még egy darabig-csak még egy keveset- szívesen köröztem volna odakinn a többiekkel!“

„Amikor megalapítottam az Altust, volt tudásom és kapcsolatom, ám egyvalamit nem tudtam: mit vegyek meg ebből az őrült nagy [állami] vagyonból.“

„Ha tudtam volna 1992-ben, hogy két évvel később a szocialisták nyernek, akkor ezer az egyhez fogadtam volna erre, és akkor ma kevesebb munkával tízszer ekkora vagyonom lehetne.“

„Két szövetségese volt tehát az új tulajdonosi rétegnek: a korábbi elit, amelyik ismerte az országot és tudta, miben van üzleti fantázia, valamint a vállalati menedzsment, amelyen keresztül meg lehetett ismerni a cégekben rejlő értékeket“

„Az államot senki sem kényszerítette arra, hogy velem rossz üzleteket kössön. Megfizettem azt az árat, amit tőlem kértek, s ezt az árat én nem is tudtam befolyásolni. Aki augusztusban árengedménnyel vesz fürdőnadrágot, az sem sajnálja emiatt az áruházat. Lelkiismeretfurdalásom inkább akkor lehetne, ha az így szerzett vagyont (…) elkártyáztam volna.“

„Boka okos fiú volt, de azért azt még nem tudta, hogy más emberek egészen mások, mint mi, s hogy nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.“

„Én csak olyankor tudtam igazán szeretni az apámat, amikor a lóversenyen elvesztette a pénzét.“

„Előbb-utóbb nyilván éppúgy megválasztották volna képviselőnek, mint akárki mást, ha ki tudta volna várni.“

„Az újságírás abból áll, hogy az olvasókkal, akik nem is tudtak arról, hogy Lord Jones élt, közlik, hogy Lord Jones meghalt.“

„Amíg rendszeresen ittam, mindenre vissza tudtam emlékezni, akár megtörtént, akár nem.“

„Tudtam, hogy akkor, mikor a nagy szellem lesújt, hogy az emberiséget két szembenálló részre osztja, én a közemberek oldalán fogok állni.“

„Sose bánjuk azt a jó ötletet, amit nem tudtunk alkalmazni. A jó tréfa sokszor rossz cselekedet.“