Játékok
Minden hangulatjel
Idézetek
Blog
Kezdőlap
»
szerződés
Összefügg: szerződés
„Már most is a harmadik világháborúban élünk, ami egy gazdasági háború. Ebben a háborúban nincs hadüzenet: ez az uzsorakamatok, értékcsökkentések és egyenlőtlen cserék háborúja. A távirányított rakéták és a kereskedelmi szerződések már eddig is milliókat gyilkoltak meg az egész kirabolt világon.“
„A Fidesz – Magyar Polgári Párt elnöke úgy véli, Horn Gyula nem az ország kormányfője, mert nincs miniszterelnöki hatásköre. Ezt ugyanis részben a koalíciós szerződés, részben a Bokros-csomag korlátozza. (Tudósítás a Magyar Nemzetben egy sajtótájékoztatóról, 1995. szeptember 21.)“
„A Fidesz – Magyar Polgári Párt elnöke úgy véli, Horn Gyula nem az ország kormányfője, mert nincs miniszterelnöki hatásköre. Ezt ugyanis részben a koalíciós szerződés, részben a Bokros-csomag korlátozza.“
„Ide figyeljetek – mondotta – én, az ember, aki szomorú voltam, és most már nem vagyok szomorú, ígéretet teszek nektek (tavi állatoknak) a magam és minden utánam következő igaz ember nevében, hogy nem bántalak és nem zavarlak benneteket semmiféle játékaitokban. Ha ti ezzel szemben megígéritek, hogy valahányszor szomorú leszek, vagy bármelyik utánam következő ember szomorú lesz, megvigasztaljátok, mint ahogyan most tettétek velem. Szólottam és az én szavam szerződés.“
„Minden ember a saját édenkertjébe születik. Feleszmélünk, és egyszerűen ott találjuk magunkat. Ó, azok aztán a csodálatos évek. A gyermekévek. Igen, akkor valóban minden más. Hihetetlen hosszúságúak a napok, biztosan tudjuk, hisszük, hogy Apában és Anyában nem csalódhatunk, ők nem bántanak, mellettünk állnak. A barátok barátok, az ígéretek pedig szerződések. A homokozóban mindig van homok, a tányéron mindig van étel. A játék örök, a vakáció ezer mérföld hosszú. Hiszünk az emberekben. Hisszük, hogy nem akarják elvenni, ami a miénk, hisszük, hogy igazat mondanak, hisszük, hogy a folyók el nem apadnak, a tavak ki nem száradnak, a nap mindig feljön és a csillagok mindig reánk ragyognak. Majd egyszer csak a mi kis külön bejáratú édenkertünk kapujának hangos csapódása jelzi: felnőttünk, és elvesztettünk mindent…“