Összefügg: láng

„Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai… Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.“

„Csak akkor születtek nagy dolgok,Ha bátrak voltak, akik mertekS ha százszor tudtak bátrak lenni,Százszor bátrak és viharvertek.Az első emberi bátorságÁldassék: a Tűz csiholója,Aki az ismeretlen lángraÚgy nézett, mint jogos adóra.Mint egy Isten, hóban vacogvaFogadta szent munkája bérét:Még ma is minden bátor emberCsörgedezteti az ő vérét.Ez a világ nem testálódottTegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:Legkülömb ember, aki bátorS csak egy külömb van, aki bátrabb.S aki mást akar, mint mi most van,Kényes bőrét gyáván nem óvja:Mint ős-ősére ütött Isten:A fölséges Tűz csiholója.“

„…adj tüzedből lángot annak, aki kér.“

„Vár rád a Természet. Mély csendje ünnepi,lábadnál vadvirág, éjszínű fellege,ha búcsut mond a nap, sőhaja lengeti,mint füstölőket, a liliomkelyheket.Órjás pilléreik az erdőt eltakarják,elrejtőzik a rét, a fűz kinyujtja karját,s tartja oltárait a szűz habok felett.…Ó, költészet, te kincs! Eszméink gyöngyszeme!.A szív vad árja, mely mint tenger, égre csap,hiába zúg: marad lényednek lényege:a hét szín lepleden s a sok-sok árnyalat.Ám retteg a profán, s átokra nyíl szája,bántja szemét tüzed misztikus ragyogása,egy férfi homlokán ha látja lángodat.…Zord Természet, csak élj! Újulj meg szűntelen,alant és fent, ahogy törvényed hírdeti,te istennő vagy, élj s dölyfösködj! Földedenaz ember csak utas, nem, mi megilleti,királyod. Mit nekem pompád és birodalmad?Én nem vagyok rabod, nem zengem hatalmad,szívem a szenvedők fenségét szereti.“

„A bor elaltatja a férfiak lelkében a fájdalmat, mint a mandragóra az embereket, és lángra gyújtja a vidámságot, mit a tűz az olajat.“

„A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg reá.“

„Nem a győzelemre esküdtem, csak arra, hogy igaz legyek. Nem a sikerre esküdtem, csak arra, hogy érdemes legyek a lángra, mely bennem ég.“

„Néha kialszik a fényünk, de egy másik emberrel való találkozás, ismét azonnal lángra gyújtja.“