Összefügg: kétségbeesés

„Most érek elbeszélésem kimondhatatlan lényegéhez; itt kezdődik írói kétségbeesésem. Minden nyelv csupán jelek ábécéje, melynek használata föltételezi a múltat, és ezt minden beszélgető átéli.“
„Tudjátok barátaim, eljön majd az idő, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy az elnyomás vas bakancsa tapossa őket. Eljön az idő, barátaim, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy a megaláztatás feneketlen mélyére taszítsák őket, ahol megtapasztalják a szűnni nem akaró kétségbeesés sivárságát. Eljön az idő, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy kiszorítják őket a júliusi csillogó napfényből, és az alpesi november dermesztő hidegében kell álldogálniuk.“
„A legutóbbi időben a hazánkra rátörő amerikai agresszorok egy, az eddiginél is veszélyesebb, súlyosabb lépést követtek el: légitámadásokat kezdtek Hanoi és Haiphong külvárosai ellen. Nem más ez, mit kétségbeesésük jele, a halálra sebzett vadállat őrjöngése.“
„A nyugodt kétségbeesés, amely nem háborog a dühtől, és nem átkozza az eget, maga a bölcsesség.“
„A kétségbeesés legáltalánosabb formája, ha nem akarunk önmagunk lenni.“
„Ahogy a babona szerint a rém eltűnik egy láthatatlan hasadékban, ugyanez történik a kétségbeeséssel is, minél szellemibb, annál inkább szeretne olyan külsőben lakozni, ahol bizonyára senkinek sem jutna eszébe keresni. Ez a rejtettség éppen valamiféle szellemi dolog, és arra szolgál, hogy mintegy a valóság mögött valami bezárt világot biztosítson magának az ember, egy világot kizárólag magának, olyan világot, amelyben a kétségbeesett Én szüntelen kínok között azzal foglalkozik, hogy önmaga legyen.“
„Amikor a dolgok már nem is állhatnának rosszabbul, nevetni kell rajtuk, mert különben mindent elnyel a kétségbeesés.“
„A kétségbeesés már sokszor nyert csatát.“
„Azért a büszkeségünkért, hogy gondolkodtunk, szomorúsággal és kétségbeeséssel kell megfizetnünk.“
„Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítalak, akkor is kereslek; sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent, és a végtelent kívánom.“
„A kétségbeesés gyöngíti látásunk, és süketté teszi fülünk. Nem látunk mást, csak a vég kísérteteit, és nem hallunk mást, csak zaklatott szívünk dübörgését.“
„Ha ezt el tudja kerülni – ha kicselezi a kíváncsiságnak álcázott kétségbeesést – akkor vélhetőleg rendben lesz minden.“