Játékok
Minden hangulatjel
Idézetek
Blog
Kezdőlap
»
író
Összefügg: író
„Most érek elbeszélésem kimondhatatlan lényegéhez; itt kezdődik írói kétségbeesésem. Minden nyelv csupán jelek ábécéje, melynek használata föltételezi a múltat, és ezt minden beszélgető átéli.“
„…úgy kell lenni a külső és idegen írók minden fordításoknak, hogy magyarra általtétetvén, addig simítsa, s addig gyalulja a fordító, míg éppen olyan szépek, elmések, kellemetesek, érzé-kenyek s magokat olvastatók lesznek, mint az eredeti nyelvben. Hogy röviden a fordítás közön-séges és egyetlen egy reguláját kimondjam: olyan légyen, hogy nemcsak a fordításnak semmi bűze, amint mondják, ne érezzék rajta, hanem hogy ha ki nem tudná igazán, hogy fordítás, azt gondolja, hogy általjában egy eredeti szép magyar pennából folyt ki.“
„A fordítottját csináltam annak, amit gyermekkoromban. Akkor egész nap lebzseltem, és este sunyi, jámbor pofával somfordáltam szüleim elé. Itt meg a művészek között adtam a ledér, javíthatatlan szoknyavadászt és borisszát: de otthon, a négy fal között kétségbeesett komolysággal ültem a papír elé, és összeszorított fogakkal küzdöttem a kifejezéssel. … Olyat akartam írni, amilyet senki még. Nem volt mintám, nem volt esztétikám, mindent magamból merítettem, a legnagyobb küszködéssel és a legszentebb írói áhítattal.“
„Nyuszika cigarettafüstben mogorva egyrea másik Nyuszikát, (ki inkább krokodil csak!) nem méltatja kegyre.Nyuszika (a többszörös néma) beszédesen hallgat,én tehát nézhetem kis pókhálóit a falnak.Nyuszika kirándult és nézi a Dunát,mert unja a velem való dumát.Nyuszika nézi szomorú szívvel a tájat,nekem meg éppen semmise fájhat.Nyuszika könyörtelen félelmetes bíró,én meg egy picike se füle, se farka író.Az élet szép azért mindazonáltal,ha felkötni magát az ember átal.Nyuszika csodálja: mily szép az a kert,és én rímeket gyártok, nyakatekert.Nyuszika kőszikla, szíve meg nem indul,míg én itt hallgatok, bűnbánón a kíntúl.Nyuszika, kérem a babaruhámat:add vissza hát a másik Nyuszikának!Sok-sok puszi:küldi a Nyuszi.“
„Nyuszika cigarettafüstben mogorva egyrea másik Nyuszikát, (ki inkább krokodil csak!) nem méltatja kegyre.Nyuszika (a többszörös néma) beszédesen hallgat,én tehát nézhetem kis pókhálóit a falnak.Nyuszika kirándult és nézi a Dunát,mert unja a velem való dumát.Nyuszika nézi szomorú szívvel a tájat,nekem meg éppen semmise fájhat.Nyuszika könyörtelen félelmetes bíró,én meg egy picike se füle, se farka író.Az élet szép azért mindazonáltal,ha felkötni magát az ember átal.Nyuszika csodálja: mily szép az a kert,és én rímeket gyártok, nyakatekert.Nyuszika kőszikla, szíve meg nem indul,míg én itt hallgatok, bűnbánón a kíntúl.Nyuszika, kérem a babaruhámat:add vissza hát a másik Nyuszikának!Sok-sok puszi:küldi a Nyuszi.“
„Nincsenek könnyek az íróban, nem lesznek az olvasóban sem. Nincs meglepődöttség az íróban, nem lepődik meg az olvasó sem.“
„Én magyar író vagyok, nékem a magyar a szent nyelvem. nékem minden csepp vérem azzal a kultúrával van itatva, melyet itt szoptam magamba, ebben az áldott és átkozott kis országban. Ha tehát rajtam mégis kiütköznek zsidó származásom nyomai, erről én nem tehetek s ha nem is röstellem ezt, de nem is dicsekszem vele. S ha valaki ezt rólam megállapítja, én azt nem fogom dicsőségnek tartani. Engem üldöztek itt – mit tehetek róla? Rosszul jártam az anyámmal is, a hazámmal, is, de azért nem mondhatom rájuk azt, hogy ők nem anyám és nem hazám.“
„Írói életem absorbeálta egész életemet, életem nem is volt, csakis írói életem, s ezért nincs is életrajzom. (rádióinterjú Somlyó Györggyel)“
„Írók, zeneszerzők, színészek roppant tömege kapott foglalkozást, de a kabaré nemcsak az ő számukra lett a magasabb rendű fejlődés iskolája, hanem a közönség is megszokta, hogy itt találkozik először azokkal az újszerű próbálkozásokkal, amelyeknek végső kiteljesülését a nagyobb színpadoktól várhatta.“
„Lakatos István mint költő a klasszikus hagyományok neveltje és híve, költői magatartását befelé fordulás jellemezte. Igen művelt és tehetséges; magatartásában, műveiben, kijelentéseiben mindig haladó szellemű emberként és íróként nyilatkozott meg.“
„Kosztolányi Dezső, a költő, az író, a fölényesen művelt ember szerény reporteri álruhában elindul előkelő magányából, bejárja a város utcáit, piacait, műhelyeit, hogy a megszokott, tudomásul vett funkciókban megkeresse a lelket. Bába, katona, gyógyszerész, rendőr, sírásó, – akárkivel áll is szóba, az ő parancsoló egyéniségének szuggesztiójában beszél és vallomásával az egész „brans”-ot világítja meg. A válaszok minden szaván érezni a reporteri becsületességgel megörökített életet, igazságot, de ezek a válaszok Kosztolányi Dezső kérdéseinek a függvényei és Kosztolányi nagy író: tehát tud kérdezni.“
„A bolondoknak író embernek mindig biztos nagy a közönsége.“
„A jó író nemcsak a saját, hanem a barátai szellemével is rendelkezik.“
„Boldog népeknek nincs története. A boldog írók meg nem írnak.“