Összefügg: idő

„Hol van a szóda, hová tűnt, hol van a vers, amit írtam?Hol van a tegnapi kedvem, a fröccsnek jó szaga hol van?Lustán fekszem az ágyban a dunyhák dús melegében,kint már vijjog a szél, nyila röppen az őszi időnek,ám még nyílnak a rózsák, nyílnak a kerti virágok,éjből jönnek, s tűnnek a sűrű ködbe a lányok.Némán nézem. Bántja a lelkem rengeteg emlék:csöndes eső mind bennem, foszló szívbeli bánat.Hol van a szóda, a bor meg az asszony, hol van az éltem?Fel-feljajgat a régi szerelmek gyásza a vérben.“
„Még mi, akik nemrég kölykök voltunk, még mi sem menekülhetünk az idő könyörtelenségétől. Így a nemzedékek elmúlnak, hamarosan rajtunk a sor, hogy gyermekeinket elküldjük a világba, hogy elvégezzék a munkát, amit el kell végezni.“
„Az idő homokját nem lehet megállítani. Az évek telnek, akár akarjuk, akár nem… de emlékezhetünk. Ami elveszett, az tovább élhet az emlékezetünkben. Amit hallotok, az lehet tökéletlen és töredékes, mégis kincs, ami nélkületek nem létezik.“
„Nincsen valóság a filmen kívül. Az egyedüli idő a film ideje… A dolgok nem léteznek azon az előadási renden kívül, amit a mű nekik kölcsönöz.“
„Semmitől nem fut úgy az idő, s nem rövidül meg úgy az út, mint ha valamilyen gondolat lenyűgözi egész mivoltát, egész lelkét annak, aki gondolkodik. A külső lét ilyenkor szinte alvás csupán, s ennek az alvásnak álma az a bizonyos gondolat. Hatására az idő elveszti tartamát, a tér elveszti kiterjedését. Elindulunk valahonnan, megérkezünk valahová, csupán ennyit tudunk. Bejárt utunkból az emlékezet csak valamiféle homályos ködöt fogad be: számtalan elmosódó kép úszik benne, fák, hegyek, tájak.“
„A penicillint senki sem találhatta fel, mert végtelen idők előtt a természet és egy bizonyos penész már előállította…“
„Az idő olyan, mint egy mozaikokból összerakható türelemjáték – mondta.“
„Azért a helyedben nem várnék túl sokáig. Te tudod a legjobban, hogy az idő értékes ajándék. A várakozás pedig veszélyes is lehet. Néha elmegy a hajó, és akkor már késő bánat.“
„Az idő olyan, mint egy mozaikokból összerakható türelemjáték – mondta. – Képzelj el egy hatalmas ládát, telis-tele sok millió kirakójáték apró darabkáinak milliárdjaival: ez a jövő. Egy óriási táblát képzelj mellé, amely részben már megtelt a teljes puzzle lapocskáival: ez a múlt. Azok, akiknek a jelenben dönteniük kell egy-egy dolog felől, mindannyiszor vakon nyúlnak bele a jövőt rejtő dobozba, kihúzzák a kirakójáték egy újabb mozaikdarabját, és odateszik a táblán a helyére. Valahányszor egy új darabka kerül a táblára, azzal változni fog a puzzle végső formája és rajza, ezért fölösleges azt méricskélni, milyen lett volna a kép, ha egy másik lapocska került volna ki a dobozból.“
„Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.“
„Ritka a boldog idő, mikor úgy érezhettük, hogy akarunk, és amit érzünk, el is mondhatjuk.“
„Megcsókoltam a homlokát, mintha abban reménykednék, hogy lesimíthatom a ráncokat, amelyek egyre jobban eltávolították tőlem, a szűkös otthonunktól, s a közös emlékeinktől; mintha azzal a csókkal becsaphattam és rávehettem volna az időt, hogy tűnjön el, és jöjjön vissza máskor, egy másik életben.“
„Megesküdtem magamban, hogy soha többé nem találkozom vele, örökre kitörlöm az emlékezetemből a mellette elvesztegetett időt, s még a nevét sem említem soha. Valamilyen különös oknál fogva megszállt a béke és a nyugalom. Semmi nem maradt abból a haragból, ami hazulról elüldözött. S attól féltem, hogy másnap újult erővel visszatér majd belém a keserűség, a szégyen és a féltékenység; hogy mindaz, amit aznap este megéltem, a saját súlyánál fogva darabjaira esik szét.“
„A természetben mindenütt harc, küzdés és győzelem váltakozik. Az akarat minden foka küzd egymással anyagért, térért, időért… Az akaratnak önmagából kell táplálkoznia, mivel kivüle semmi nincsen, és ez egy éhes akarat. Innét a hajsza, a szorongás és a szenvedés“
„Lehet, hogy a szerelem idő előtt öreggé tesz, aztán – amikor véget ér az ifjúságunk – újra megfiatalít. De hát hogyne emlékeznék azokra a pillanatokra? Ezért írtam le mindent: hogy a szomorúságot nosztalgiává, a magányt emlékezéssé szelídítsem. Hogy amikor befejezem ezt a történetet, amelyet önmagamnak mesélek, bedobhassam a Piedra folyóba – mert ezt tanácsolta a nő, aki befogadott és segített talpra állnom. S talán – ahogy egy szent nő mondta – a víz majd eloltja azt, amit a tűz írt.“
„A hála fontos egy férfi életében: senki nem jut messzire, ha megfeledkezik azokról, akik mellette álltak a nehéz időkben.“
„Vajon az idő mit jelent? A nap huszonnégy órából, pillanatok végtelen sorából áll. Minden pillanatot ki kell használnunk, amikor csinálunk valamit, vagy épp csak elmélkedünk az életről.“
„Az érzelmek – mint például a szerelem – nem öregszenek meg a testünkkel együtt. Az érzelmek egy olyan világ részei, amit nem ismerek, de ebben a világban nincs idő, sem tér, sem határok.“
„A világon soha semmi sem teljesen hibás. Még egy elromlott óra is legalább naponta kétszer megfelelő időt mutat.“
„Visszatekintve azokra az időkre, nem tudjuk egyértelműen felmérni a kolóniák hangulatát.“