Összefügg: emberek

„Az emberi jellem, mon cher, változik. Erősödhet és torzulhat. Hogy milyen is az ember, az csak akkor válik el, amikor próbára teszik… vagyis akkor, ha kiderül, hogy megáll-e az ember a maga lábán vagy sem.“

„A becsvágy, a siker hajszolása, a hatalomvágy okozzák a legtöbb bajt az emberi lélekben. Ha aztán ezek a vágyak kielégülnek, az erőszakhoz, hatalmaskodáshoz vezet. Ha meg nem elégülnek ki – nos, az az igazán rossz, hát erről sokat tudnának mondani a különböző ideggyógyintézetek orvosai! Ezek mind tele vannak olyan emberi lényekkel, akik nem tudták elviselni a középszerűséget, jelentéktelenséget s azt, hogy nem volt semmi befolyásuk a dolgok menetére. Ezért aztán elmenekültek a valóság elől, egyúttal örökre ki is zárva magukat a való életből.“

„De az ember nem tudja csak úgy kitörölni magából azt, ami egyszer megtörtént. Nem tud úgy tenni, mintha bizonyos dolgok nem történtek volna meg.“

„Minden orvos, aki pontosan megjósolja, hogy betege mikor hal meg, vagy helyesebben: meddig él, feltétlenül nevetségessé teszi magát. Az emberi életben kiszámíthatatlan tényezők játszanak döntő szerepet. Gyakran a gyengék váratlan ellenálló képességekről tesznek tanúságot, s az erősek letörnek.“

„A helyhez kötöttség felszabadítja a fantáziát. Az ember szabadon csaponghat.“

„A tényből kiindulva, hogy a Teremtő az emberek intelligenciáját korlátozta, igen sportszerűtlennek tűnik, hogy a hülyeségükkel nem tette ugyanezt.“

„Utóvégre nem engedhette meg magának, hogy pártatlan informátor legyen, és lemondjon arról a reményről: átneveli ezeket az embereket. És nem tudta meggyőzni őket, hogy bonyolult korunkban a szocializmus igazsága néha eltorzított, kerülő úton érvényesül. éppen ezért a most zajló események közül az ő számukra, ahogy a Történelem számára ( és mintegy a tudat alatt a maga számára is) csak azokat kellett kiválogatnia, amelyek megerősítették a megjövendölt főútvonalat, és elhanyagolnia azokat, amelyek ingoványos talajra kanyarodtak volna.“

„Mindannyiunkban dolgozik az életösztön. Az ember nem azért él, mert tudatosan úgy dönt, hogy élni akar.“

„Szükséghelyzeti hazugság nincs. Az ember mindig szükségben él, tehát folyamatosan hazudnia kell.“

„Az emberek mindig kapzsiak és gyakran gonoszok voltak. De amint megszólalt az estharang, és szava végigömlött a falu, a mező, az erdő felett, emlékeztette az embereket: ideje fölhagyni apró-cseprő földi dolgaikkal, hogy egy órácskára az öröklétnek szenteljék gondolataikat. Ez a harangszó, amely ma már csak egy régi dalban örződött meg számunkra, fölemelte az embereket; nem engedte, hogy négykézláb másszanak.“

„Ha olyan egyszerű volna! Hogy vannak holmi sötét emberek, akik merő gonoszságból mindenféle sötét dolgot művelnek, és nem kell mást tenni, csak elválasztani a többiektől, és megsemmisíteni őket. Csakhogy a jót és rosszat elválasztó vonal minden ember szívén belül húzódik. S ugyan ki semmisítené meg a tulajdon szívének egy darabját?“

„Az ember a természettől függ, de a természet is függ tőle. A természet alkotta őt; ő pedig átalakítja a természetet. Szüntelenül újjáteremti egykori teremtőjét, s olyanná formálja, amilyen nem volt őelőtte.“

„Az emberi természet olyan – és ezt ügyesen kihasználták a zsarnokok és fogdmegek -, hogy amíg le tudná leplezni az árulókat, vagy lázadást szíthatna a tömegben, vagy saját halálával megmenthetné mások életét, él benne a remény, még hisz a szerencsés végben, még belekapaszkodik a javak szánalmas maradékaiba, ezért hallgat és alázatos. Amikor elkapják és sarokba szorítják, amikor nincs több veszítenivalója, és képes volna hőstettre, elkésett dühét csak a magánzárka kőkalickáján töltheti ki. Vagy a halálos ítélet közömbössé teszi minden földi dolgokkal szemben.“

„Ennek az embernek a nevét ragozták a földgolyó újságjai, dörmögte száz meg száz nyelven ezer meg ezer bemondó, kiáltozta beszéde elején és végén ezernyi előadó, énekelte sok-sok pionirhang, említették főpapok, amikor pohárköszöntőt mondtak. Ennek az embernek a neve sült rá haldokló hadifoglyok ajkára, börtönfoglyok dagadt ínyére. Erre a névre kereszteltek át sok-sok várost és teret, utcát és sugárutat, palotát, egyetemet, iskolát, szanatóriumot, hegygerincet, tengeri csatornát, gyárat, bányát. szovhozt, kolhozt, sorhajót, jégtörőt, halászbárkát, cipőszövetkezetet óvodát – sőt moszkvai újságírók egy csoportja azt javasolta, hogy erre változtassák át a Volga és a Hold nevét is.“

„Az állatok szeretetét egy lyukas garasra se becsüljük manapság; a macskák szeretete miatt még ki is nevetjük az embereket. De ha kivész belőlünk az állatok szeretete, nem elkerülhetetlen-e, hogy az embereket se szeressük?“

„Minél többet olvas az ember történelmet, annál inkább kedvet kap arra, hogy maga is gazemberré váljék, sokkal előnyösebb dolog! A nagy Hannibált, aki nélkül Karthágót nem is ismernénk, ez a semmi kis Karthágó száműzte, vagyonát elkobozta, lakóházát lerombolta! Semmi sem új…Gnaeus Naeviust már akkor kalodába zárták, hogy ne írjon merész darabokat. Az aetoóliaiak, sokkal a mi korunk előtt, hamis amnesztiát hirdettek, hogy hazacsalogassák az emigránsokat. és kivégezték őket. Már Rómában felfedezték azt az igazságot, amelyről a gulag megfeledkezik: nem gazdaságos éhesen hagyni a rabszolgát, etetni kell! Az egész történelem merő…falás. ki kit elkap, be is kapja.“

„…A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.“

„Az ember nem lehet annyira gyakorlatias, hogy mindent az eredmény alapján ítéljen meg; humánusabb a szándék alapján ítélkezni.“

„Lám, a legöregebb bolsevikok egymás után jelentek meg a törvényszékek előtt, ls megmagyarázhatatlanul szánták – bánták bűnüket, a legválogatottabb szitkokkal, bőbeszédűen ócsárolták magukat, és beismerték, hogy valamennyien idegen hírszerzésnek a szolgálatában álltak, ami csak a világon van. Ez már túllépett minden határon, annyira goromba volt és túlzott, hogy szinte hasogatta az ember fülét!“

„Ahhoz, hogy az ember valami gazságot cselekedhessen, mindenekelőtt az kell, hogy tettét jónak, vagy értelmes, törvényes cselekedetnek foghassa fel. Az ember természete olyan, hogy tetteihez feltétlenül igazolást kell találnia.“