Összefügg: csillag

„Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat.“
„Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.“
„Doki gyengéden az arcomra nyomta a rongyot. Mély levegőt vettem, a vastag, rossz szag ellenére. Amint egy újabb levegőt vettem, megint láttam a három csillagot. Nem hívogattak, hanem az utamra engedtek, visszaadtak a fekete univerzumnak, amiben oly sok életen keresztül vándoroltam. Belesodródtam a sötétségbe, és egyre világosabb és világosabb lett. Egyáltalán nem fekete volt, hanem kék. Meleg, tündöklő, ragyogó kék… Minden félelem nélkül sodródtam bele.“
„Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai… Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.“
„Mi legyen üdvöm csillaga, ha nem a nemes öntudat?“
„Newton pontos terve szerint suhan a csillag, és arra int néma pályán róva terét, ki-ki tisztelje mesterét.“
„Ég csillaga csillog körülöttünk, s ha a holdfelsüt, ki ragyog más sugarában? Te meg én.Nincs én, se te, együtt a gyönyörben szabadon,őrült dadogásban, de vidáman, te meg én.“
„sárga csillag“
„Nem mehetsz sehova, de mindenhova, ezért csak sétálj a csillagok alatt.“
„Színed elé hajt szívem, s bennem csillagok égnek:kóválygó gyönyörök, virrasztó örömök.Lángol a föld is alattunk, olvad, mert ölelésünknem hervad soha el, végtelen ízzik a csók.“
„Bátran viseld magányodat,én számon tartlak téged,ne hagyd a sorsod csillagokra,benned érjen a végzet.Vállad két éber sarka köztha sisteregve átcsap,tudom, több vagy mindannyiunknál,benned vakít a bánat.“
„Mindenki a sarat tapossa, csak van, aki közben a csillagokra néz.“
„Különleges idők, napok, hetek egyetlen ponttá tudnak sűrűsödni életünkben, mintha egyetlen pillanatig tartottak volna. Csillaggá változnak és halhatatlanok. Október 23-án varázsütésre álltunk talpra. Néhány óra alatt megbukott a kommunizmus, megalakult a nemzetőrség, a munkástanácsok, újra éledtek a betiltott pártok, felállt az új kormány, kiléptünk a Varsói Szerződésből. Egyetlen hét alatt a Szovjetunió egyik tartományából újra nemzeti közösség, önálló állam lettünk.“
„Tartsd a szemed a csillagokon, a lábad pedig a földön.“
„Nem a csillagokban kell tartani sorsunkat, hanem önmagunkban.“
„A hiba, kedves Brutus, nem a csillagokban, hanem önmagunkban van.“
„Ragaszkodj az élet szépségeihez. Nézd a csillagokat és nézd, hogy rohansz velük.“
„Szükség van a káoszra, hogy táncoló csillag szülessen.“
„Minden ember a saját édenkertjébe születik. Feleszmélünk, és egyszerűen ott találjuk magunkat. Ó, azok aztán a csodálatos évek. A gyermekévek. Igen, akkor valóban minden más. Hihetetlen hosszúságúak a napok, biztosan tudjuk, hisszük, hogy Apában és Anyában nem csalódhatunk, ők nem bántanak, mellettünk állnak. A barátok barátok, az ígéretek pedig szerződések. A homokozóban mindig van homok, a tányéron mindig van étel. A játék örök, a vakáció ezer mérföld hosszú. Hiszünk az emberekben. Hisszük, hogy nem akarják elvenni, ami a miénk, hisszük, hogy igazat mondanak, hisszük, hogy a folyók el nem apadnak, a tavak ki nem száradnak, a nap mindig feljön és a csillagok mindig reánk ragyognak. Majd egyszer csak a mi kis külön bejáratú édenkertünk kapujának hangos csapódása jelzi: felnőttünk, és elvesztettünk mindent…“
„Lehet, hogy a valóság elvesz tőlünk embereket, szeretteket, lehet, hogy előbb-utóbb elvesz mindent – de a lelkünkben, a mi kis holdfényszelencénkben mindig feljönnek a csillagok, mindig világít a hold selymes fénye, és rég elmúlt, kedves emberek drága arcát simogatja meg (…)“