Összefügg: csend

„A tehetség csendben alakul ki, de a jellem a világ viharaiban.“
„Semmi sem erősíti annyira a hatalmat, mint a csend.“
„Eljön az idő, amikor a csend árulás.“
„Valójában nem minden az, hogy megőrizzük a csendet, arra is ügyelnünk kell, miféle csendet őrzünk meg.“
„Nézzük, mi történik itt, ahol senki sincs, ahol semmi se történik, legyen már az, hogy valami itt is történik, hogy valaki itt is van, és akkor legyen vége, legyen csend, lehessen belekerülni a csendbe, vagy legyen más hang, más hangok hangzása, nem életé és halálé, ami bárki élete és halála, csak nem az enyém, lehessen belekerülni a történelembe, hogy aztán ki lehessen kerülni belőle, nem, ennek mind semmi értelme.“
„Kádár János egyedül azt közölte a történelemmel, hogy nincs mondanivalója. De micsoda újdonság volt ez, íme valaki, aki csendben tud maradni ebben a szószátyár, fecsegő országban.“
„Feszülten figyeltem Kádárt. Csendben hallgatott. Aztán rajta volt a beszéd sora. „Igen”, egyezett bele, „igaza van, a szituáció stabilizálása miatt most szükség van az önök közreműködésére.”“
„A férfi olyan, mint a száj: ha nem tesznek rá lakatot, eljár.“
„Csak ülök csendben, semmit nem csinálok, a tavasz eljön, és a fű nő magától…“
„A csend törvénye: beszélj keveset. Csak azt mondd, ami kell. Csak akkor, amikor szükséges. Ékesszólásod a tettek legyenek, ne szavak. Te bevégzel: beszéljenek csak mások.“
„[Gyurcsány az MSZP-hez:] Nem kell állandó bekiabálásokkal fellármázni a közönséget: „Csak a kezét nézzétek!” Tudjuk, hogy csal. Erre számítottunk. Inkább csendben, nyugodtan tessék új produkciót tanulni, hogy majd az is sorra kerülhessen. Belátom, ez nehezebb, mint kiabálni. De nem baj. Van még majdnem négy év. Vagy talán nyolc? Ne higgyétek, hogy ráértek.“
„A legnagyobb dolgok a csendben történnek velünk.“
„A kacsák csendben rakják le a tojásaikat, a tyúkok kotkodácsolnak, mint az eszeveszett. És mi a következmény? Az egész világ tyúktojást eszik.“
„A csend rosszabb; minden elhallgatott igazság mérgezővé válik.“
„Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.“
„Jobb, ha túlszörnyeljük a szörnyet vagy jobb, ha lassan és csendben felfal minket?“
„Azután már nem mozdult semmi, csak a hold világított egykedvűen. Csupán az örök álmok birodalma, a csillagfényes égbolt nézegette magát az ablakok fényesen csillogó tükrében és álombéli ábrákat lehelt rájuk. A csend szétterült. Nyugalmas és mély lett. A város a hátára vette az éjszaka koromfekete, csillagporos takaróját. A titkokat suttogó hold felragyogott még egyszer, majd magára húzott egy puha felhőt, nyugovóra tért…“
„(…) ha elérkezik majd az idő, mikor az élet útjaitól megfáradt lábaim megállnak végleg, és porba hullik minden, ami én magam voltam, a Dunántúl ezerarcú, szivárványos, kakukkszavas hazájának emlékektől zsongó rétje fogad magába. Ott leborulok majd a kedves földre, beléhullok örök időkre, s a csend engem is elnyel, elringat, s tollam letehetem, fejem lehajthatom végül Szőlőhegy kedves, szép szívére…“
„A magányban, a betegségben, a zűrzavarban a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben, és ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.“
„Furcsa, mennyire fáj, amikor egy barát elköltözik – és amit hátrahagy, csupán a csend.“