Játékok
Minden hangulatjel
Idézetek
Blog
Kezdőlap
»
áram
»
2. oldal
Összefügg: áram
„A nagyság ára a felelősség.“
„Győzelem bármi áron, győzelem minden iszonyat ellenére, győzelem, bármilyen keserves legyen is az út. Mert győzelem nélkül nincs tovább élet.“
„Churchill: Hölgyem, lefeküdne velem öt millió fontért?Hölgy: Te jó isten, Mr. Churchill… Hát, feltételezem… Meg kéne vitatnunk a feltételeket…Churchill: És öt fontért lefeküdne velem?Hölgy: Mr. Churchill, maga miféle nőnek néz engem?!Churchill: Hölgyem, ebben már megállapodtunk. Most csak az árról alkudozunk.“
„Negyvenmillió a jelenlegi előirányzat [a magyar, jórészt KISZ-esekből álló delegáció kiküldésére az észak-koreai nemzetközi ifjúsági találkozóra]. Tudjuk, hogy magyar közvélemény nehezen érti meg, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetünkben ennyit [mai áron kb. félmilliárd forintot] ad ki a VIT-re a költségvetés. Vannak azonban olyan befektetések, amelyeknek nem mérhető a közvetlen hozadéka. […] A phenjani út nem üdülés, hanem igenis politikai misszió!“
„Magyarországon az elmúlt 7-8 év politikatörténete a demokratikus párbeszéd és a demokratikus versengés mibenlétének végzetes félreértését hozta. Úgy tűnik, hogy a közéleti szereplők jelentős része nem tekinti politikai teljesítménynek a konszenzust és a kompromisszumot, azaz az egyetértést, viszont úgy gondolja, hogy a vitatkozós demokráciát fel lehet cserélni a veszekedős, acsarkodó demokráciával. Ennek az a következménye, hogy a politikai és közéleti tényezők jelentős része egymást, és végső soron az országot tartja csapdában. Szükséges változások és alkalmazkodás helyett változatlanság, sok esetben egyhelyben-járás, és legfeljebb a népszerűnek tűnő, csak a felszínt érintő változások jellemezték az elmúlt éveket. Nagyon sajátos csapdaszituáció ez, mert rövidtávon természetesen a változatlanság biztonsága kényelmet okoz, de már középtávon is nagyon jelentős ennek a társadalmi, gazdasági és politikai ára. Már olyan magas a mozdulatlanságnak az ára, hogy az Magyarország pozícióját veszélyezteti Európában és a világban.“
„Az államot senki sem kényszerítette arra, hogy velem rossz üzleteket kössön. Megfizettem azt az árat, amit tőlem kértek, s ezt az árat én nem is tudtam befolyásolni. Aki augusztusban árengedménnyel vesz fürdőnadrágot, az sem sajnálja emiatt az áruházat. Lelkiismeretfurdalásom inkább akkor lehetne, ha az így szerzett vagyont (…) elkártyáztam volna.“
„… más emberek egészen mások, mint mi, s … nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.“
„Boka okos fiú volt, de azért azt még nem tudta, hogy más emberek egészen mások, mint mi, s hogy nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.“
„Az igazságosság az, ha a polgár nem hágja át a törvényeit a városállamnak, amelyben él. A legnagyobb haszna az embernek az igazságosság alkalmazásából származik, ha tanúk előtt cselekedvén tiszteletben tartja a törvényeket. Ám ha egyedül vagyunk, és nincsenek jelen tanúk, akkor a természet törvényei szerint szoktunk eljárni. A törvény parancsait ugyan meghozták, a természet parancsai ellenben szükségszerűek. A törvény parancsai továbbá a közmegegyezéseken alapulnak, nem pedig természettől fogva léteznek. A természet parancsai ellenben természettől fogva léteznek, nem pedig közmegegyezésen alapulnak. Aki úgy hágja át a törvényt, hogy tette rejtve marad azok előtt, akiknek közös megegyezésén alapul a törvény, az elkerüli a szégyent és a büntetést. Ha tette nem marad rejtve, nem kerüli el ezeket. Ha ellenben valaki a természeten akar erőszakot tenni, annak nem lesz kisebb vétke akkor sem, ha minden ember előtt rejtve marad is, és nem lesz nagyobb azáltal, ha valamennyien látják. Mert nem a vélelem szerint, hanem valóságosan árt önmagának, aki így tesz.“
„Ha valaki meg tud győzni, hogy nem helyesen gondolkozom vagy cselekszem, akkor változtatni fogok rajta, mert én is az igazságot keresem. De az, aki kitart a butaság mellett, árt.“
„Egy halott dolog is tud az árral úszni, de csak egy élő képes árral szemben.“
„Íme, az ortodoxia izgató regénye. Az emberek annak a bolond szokásnak rabjává lettek, hogy úgy beszélnek az ortodoxiáról, mint valami nehézkes, sivár és megülepedett dologról. Pedig nincs az ortodoxiánál kockázatosabb és érdekfeszítőbb. Az ortodoxia maga az egészség; és az egészség mindig drámaibb, mint a téboly. Az ortodoxia annak az embernek az egyensúlya, aki őrülten száguldó lovak mögött tartja a gyeplőszárat, s bár látszólag hol erre, hol arra dől és meginog, mégis megőrzi minden egyes testtartásában a szobrok szépségét és az aritmetika pontosságát… Az ortodox Egyház sohasem tért a kitaposott útra, nem fogadta el a konvenciókat; az ortodox Egyház sohasem volt tiszteletreméltóan mértékletes. Könnyebb lett volna elfogadnia az ariánusok földi hatalmát. Könnyebb lett volna a kálvinista 17. században belehajtani a predesztináció feneketlen árkába. Könnyű őrültnek, könnyű eretneknek lenni. Mindig könnyű a kor feje után indulni, de nehéz dolog vigyázni saját fejünkre. Mindig könnyű modernistának, mindig könnyű sznobnak lenni. Könnyű lett volna belezuhanni a tévedések és túlzások e nyílt csapdáiba, melyek mint egymást váltó divatok és szekták húzódnak végig a kereszténység történelmi útján. Mindig könnyű elesni; hiszen temérdek sarok van, ahol el lehet botolni, de csak egy van, ahol meg lehet állni. Magától értetődő és kényelmes dolog lett volna belezuhanni, a gnoszticizmustól a keresztény scientistákig, valamelyik hóbortba. Ámde kerülni mindezt: szédítő kaland; és lelki szemeim előtt mennydörögve száguld az égi szekér korszakokon át, az ostoba eretnekségek hanyattesnek vagy orra buknak, míg a merész igazság, bár meginog, diadalmasan megáll.“
„Indulat ellen harcolni nehéz, mert amit akar, a lélek árán veszi meg.“
„Az ugyanazon folyamokba lépőkhöz más és más vizek áradnak … szétszór és összegyűjt … összetevődik és hátrahagy.. közeledik és távolodik.“
„Rossz szándékkal mondott igazság, Többet árt, mint bármely hazugság.“
„Amikor egy embernek azt mondták, hogy az áradat elsodorta a házát, csak nevetett, és így szólt:“
„Igazi filozófus lévén, Szókratész szentül meg volt győződve arról, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen életet él. Ő maga még cipőt sem hordott; de ugyanakkor a piac szelleme sokszor rabul ejtette, és kiment, hogy az árukban gyönyörködjék. Amikor egy barátja aziránt érdeklődött, hoghy miért teszi ezt, Szókratész ezt válaszolta: – Azért szeretek odamenni, mert ott fedezem fel, hogy annyi minden nélkül is tökéletesen boldog vagyok.“
„Keresd a sikert, bármi áron: ha elérted, még erkölcsi leckéket is találnak benne!“
Előző
1
2