„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.Akkor nemesb-e a lélek, ha tűriBalsorsa minden nyűgét s nyilait;Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,S fegyvert ragadva véget vet neki?Meghalni – elszunnyadni – semmi több;S egy álom által elvégezni mindA szív keservét, a test eredendő,Természetes rázkódtatásait:Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.Meghalni – elszunnyadni – és alunni!Talán álmodni: ez a bökkenő;Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,Ha majd leráztuk mind e földi bajt,Ez visszadöbbent. E meggondolás az,Mi a nyomort oly hosszan élteti:Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,Utált szerelme kínját, pör-halasztást,A hivatalnak packázásait,S mind a rugást, mellyel méltatlanokBántalmazzák a tűrő érdemet:Ha nyúgalomba küldhetné magátEgy puszta tőrrel?“

Tags: