Idézetek

„Maga az értelem is hit kérdése. Hiten alapul, ha azt állítjuk, hogy gondolatainknak bármiféle köze van a valósághoz.“
— Gilbert Keith Chesterton
„Nagy balgaság a dolgok okozóinak isteneket megtenni és nem a dolgok okát keresni.“
— Cicero
„Azt mondani, hogy meglátsz Philippinél.“
— William Shakespeare
„Nem lehet elég korán szívességet tenni, mert soha nem tudhatod, mikor lesz túl késő.“
— Ralph Waldo Emerson
„A legfélelmetesebb pillanat mindig közvetlenül a kezdés előtt van.“
— Stephen King
„Túlságosan gyakran megfeledkeznek arról, hogy különbség van egy ember és a róla készített kép között, de a filmvászonról szóló és a valódi hangja között nincs.“
— Robert Bresson
„Natales grate numeras?“
— Horatius
„Inkább vagyok a farmomon, minthogy én legyek a világ ura.“
— George Washington
„Az egyik arról fecseg, amiről kell, a másik arról, amiről nem kell. Ha arról fecsegsz, amiről kell, mindened meglesz, és még egy kicsivel több is. Ha arról fecsegsz, amiről nem kell, akkor oda kerülsz, ahova Kell.“
— Vlagyimir Nyikolajevics Vojnovics
„Az ember halad botorkálva is, nem olyan jól, mintha nem botorkálna, lassabban persze, de halad.“
— Samuel Beckett
„Könnyebb nem bemenni, mint kimenni.“
— Mark Twain
„Ne hasonlítsd össze magad senkivel sem ezen a világon … ha ezt megteszed, saját magadat bántod.“
— Bill Gates
„Ötven ellenség ellenszere egy barát.“
— Arisztotelész
„Nem mindig az a kérdés a fontos, hogy egy eszme igaz vagy téves vagy hogy van-e egyáltalában világosan megoldható értelme; hanem sokkal inkább az, hogy gyümölcsöző munkát hoz-e.“
— Max Planck
„Veszélyes dolog kilépni az ajtón […]. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová.“
— John Ronald Reuel Tolkien
„A felfegyverzett nemzetek készségesen tűrik, hogy vezessék őket. A katonai fegyelem engedelmességre szoktatja őket, s az ő részükről semmiféle felkeléstől, viszálytól vagy zavargástól nem kell félni.“
— Anatole France
„Az illúzió szerves része a valóságnak, oly szorosan hozzátartozik, mint az okozat az okhoz.“
— Joseph Joubert
„Elmondok önöknek egy történetet. Volt egyszer egy köztársaság. Volt alkotmánya, elnöke, kongresszusa, voltak törvényei, szabadságjogai és bírái. Ebben a köztársaságban mindenki szabadon szervezkedhetett, gyülekezhetett, írhatott és beszélhetett. A nép nem volt elégedett kormányával, no de hát leválthatta, s valóban, már csak napok kérdése volt, hogy megtegye. Ebben az országban tiszteletben tartották és figyelembe vették a közvéleményt, a közügyeket szabadon megvitatták. Ez a nép sokat szenvedett, s bár nem volt boldog, az akart lenni, és ehhez joga volt. Sokszor becsapták már, és iszonyattal gondolt a múltra. Vakon hitte, hogy a múlt többé nem tér vissza; büszke volt szabadságszeretetére, és hitte, hogy szentségként tisztelik majd azt. Abban a nemes meggyőződésben élt, hogy senki sem mer kezet emelni demokratikus jogaira. Változásokra, élete megjavítására, haladásra törekedett, és azt hitte, hogy nem kell már sokáig várnia erre. A jövőbe vetette minden reményét. Szegény nép! A polgárok reggel megdöbbenve ébredtek: az éjszaka csendjében a múlt árnyai összeesküdtek és amíg a nép aludt, gúzsba kötötték. Ismerős kezek végezték a munkát. A nép ismerte ezeket az arcokat, ezeket a csizmákat, a halál kaszásait. Nem, ez nem lidércnyomás volt, hanem szomorú, szörnyű valóság. Egy Fulgencio Batista nevű ember hajtotta végre a mindenkit váratlanul ért szörnyű bűntettet.“
— Fidel Castro
„Ebben az épületben a dolgozószobák tulajdonosaik rangjának növekedésével együtt nőttek. Nőttek az íróasztalok is. Nőttek a kék, vörös és málnaszínű posztós tárgyalóasztalok is. De a legnagyobb igyekezettel a Győzelmek Ösztönzőjének és Szervezőjének portréi nőttek. Még a közönséges nyomozók dolgozószobájában is sokkal nagyobbnak ábrázolták természetes magasságánál, Abakumov dolgozószobájában pedig az Emberiség vezérét öt méter magas vásznon örökítette meg egy kremli realista festő; az egész termetét, a csizmától az ellenzős marsalli sapkáig, valamennyi érdemrendjének ragyogásával ( sose viselte őket ), amelyeket nagyobb részben saját magától kapott, részben más királyoktól és elnököktől. Csak a jugoszláv érdemrendek voltak később nagy igyekezettel átmázolva a zubbony posztójának színére.“
— Alekszandr Szolzsenyicin
„Ha a poklon mész keresztül, csak menj tovább!“
— Sir Winston Churchill
„Az értelem a tett. Akkor veszíted el az értékedet, ha lemondasz a változásról és a tapasztalatról. Hatalmadban áll választani: válassz valamit, és szenteld neki magad. A tettek adnak célt és reményt.“
— Christopher Paolini
„Lassan haladok, de sosem hátrafelé.“
— Abraham Lincoln
„Jobb hűséget esküdni egy becsületes bolondnak, mint egy hazug tudósnak.“
— Christopher Paolini
„Ne ijedj meg a búcsúzástól. A búcsú szükséges az újra találkozáshoz. És újra találkozni, pillanatok vagy élettartamok után, biztos azok számára, akik barátok.“
— Richard Bach
„Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Óvatosnak kell lennünk az 1998-as kormány összetételére vonatkozó bármilyen következtetés levonásában a mai erőviszonyok alapján. Ami a kisgazdákat illeti, nem az együttműködés kialakítása, hanem a békés egymás mellett élés megteremtése van napirenden. […] Idáig nem voltak (négyszemközti tárgyalások Torgyán Józseffel). Parlamenti folyosókon szokásos rövid beszélgetések előfordulnak.“
— Orbán Viktor
„Ha alkalmanként kicsit túl öltözött vagyok, akkor azt azzal kompenzálom, hogy mindig túl edukált is vagyok.“
— Oscar Wilde
„A mennyből az összes érdekes ember hiányzik.“
— Friedrich Nietzsche
„Ha szinte tőletek engem elválasztnak,Úgyis az én szívem hozzátok hív marad,Ha ártatlanságom még napfényre jöhet,A tiétek lészek s e könnyen meglehet.Imé mely változó világ állapotja,Mely könnyen fordulhat sorsunk jobbra s balra.Én is csak ezelőtt egynehány hetekkelBírtam más országon szép szabad élettel.Úgy tetszett, hogy bírok a világ kincsével,Csakhogy tehessek jót a félholt szegénnyel.Nem hiszi meg senki s ámbár ne is higyje,Mely törekedéssel igyekeztem erre,Hogy a kinlódónak táguljon kötete,Ne nyomorgottasson ő épen ennyire.“
— Varga Katalin
„Az emberek a levegőben vagy a vízen járást csodának tartják. De én úgy hiszem, hogy az igazi csoda a földön járás. Minden nap találkozunk csodákkal, amiket fel sem ismerünk: a kék ég, a fehér felhők, a zöld levelek, egy gyermek fekete, kutató szemei – a saját szemeink. Ezek mind csodák.“
— Thich Nhat Hanh
„Egyes dolgok értékesebbek, mert nem tartanak sokáig.“
— Oscar Wilde