Kezdőlap » Quote » Mercèdes Rheinberger » „Gyengéden cirógatta a karcsú combokat“ „Gyengéden cirógatta a karcsú combokat“ — Mercèdes Rheinberger Kapcsolódó idézetek „Úgy teszünk, mintha erősek lennénk, mert gyengék vagyunk.“ — Paulo Coelho „Az igazság kemény, mint a kő és gyengéd, mint a liliom.“ — Mahatma Gandhi „Az embernek keménnyé kell válnia, miközben nem szűnhet meg gyengédnek lenni.“ — Che Guevara „A gyengék soha sem bocsájtanak. A megbocsájtás az erősek erénye.“ — Mahatma Gandhi „Valójában nem voltam szerelmes, de egyfajta gyengéd kíváncsiságot éreztem.“ — F. Scott Fitzgerald „Nem úgy tekintek a gyűlöletre, mint valami idegen dologra, amit le kell küzdeni… törődéssel, szeretettel, gyengéden és erőszak nélkül kell legyőznöm a gyűlöletet.“ — Thich Nhat Hanh „Akik visszafogják a vágyaikat, azért teszik, mert az ő vágyaik elég gyengék ahhoz, hogy visszafogják őket; és az ok, amiért visszafogták őket, elfoglalja a vágyak helyét és irányítja a nem hajlandókat.“ — William Blake „Van még valami kérdése, főfelügyelő úr? – búgta Aleksandra provokatívan, miközben kihívóan a férfi szemébe mélyedt. Lábait egy kecses mozdulattal átvetette a karfán, amitől a szoknyája felcsúszott az ölére, kivillantva csupasz combjait.“ — Mercèdes Rheinberger „Krapp: Ma harminckilenc éves vagyok, szilárd, mint egy híd, kivéve régi gyengémet, s minden okom megvan rá, hogy azt higgyem, értelmileg is kis híján a… (habozik) a hullám tarajára értem.“ — Samuel Beckett „Apró, halk, de felettébb izgató nyögést hallott. És ez az apró nyögés elegendő volt ahhoz, hogy a hang irányába forduljon, mert tudta, hogy Aleksandra a csábos hang forrása. A nő az ágy szélén ült, és magát cirógatta, miközben félig leeresztett pillái mögül kacér pillantásokat küldött a férfinak.“ — Mercèdes Rheinberger „Minden orvos, aki pontosan megjósolja, hogy betege mikor hal meg, vagy helyesebben: meddig él, feltétlenül nevetségessé teszi magát. Az emberi életben kiszámíthatatlan tényezők játszanak döntő szerepet. Gyakran a gyengék váratlan ellenálló képességekről tesznek tanúságot, s az erősek letörnek.“ — Agatha Christie „Most már félévig este lesz.Köd száll, a lámpa imbolyog.Járnak az utcán karcsú, roppant,négy-emeletnyi angyalok.S mint egy folyó a mozivászonlapján, úgy úsznak át a házon.Acetilén fényében ázikaz útjavítás. Lenn a mélyben,iszamos, hüllő-hátu cső,pára gyöngyösödik a kérgen,s a városon, mint vér a gézen,általszívódik a nyirok.“ — Nemes Nagy Ágnes „A tudományban rejlik a felségjog, nem a népben. Az ostobaság akkor is ostobaság marad, ha 36 millió száj ismétli. A többségek többnyire nagy hajlamosságot tanúsítottak a szolgaságra. A gyengékben a gyengeség megsokszorozódik az egyének számával. A tömegek mindig tehetetlenek. Csakis akkor van némi erejük, amikor már-már éhen halnak.“ — Anatole France „Nincsenek illúzióim az emberekről, s hogy ne gyűlöljem, megvetem őket. Gyengéden vetem meg. De ők korántsem hálásak nekem ezért. Azt akarják, hogy gyűlöljék őket. Megharagudnak, ha a legszelídebb, legkönyörületesebb, legnyájasabb és legemberségesebb érzést mutatjuk nekik, amit csak kelthetnek bennünk: a megvetést. Pedig a kölcsönös megvetés, az a békesség ezen a földön, s ha az emberek őszintén megvetnék egymást, nem ártanának többé egymásnak, és szeretetre méltó nyugalomban élnének.“ — Anatole France „Minden ország annyit ér, amennyi erőt és egységet jelent. Ehhez képest használják fel eszközként vagy várnak tőle aktív támogatást a maguk politikai céljainak érdekében. A gyengék és elesettek nem számítanak. Javaikat elveszik vagy megosztoznak rajta. Más eshetõség nincs. A világ nem szamaritánus intézmény.“ — Bárdossy László „Doki gyengéden az arcomra nyomta a rongyot. Mély levegőt vettem, a vastag, rossz szag ellenére. Amint egy újabb levegőt vettem, megint láttam a három csillagot. Nem hívogattak, hanem az utamra engedtek, visszaadtak a fekete univerzumnak, amiben oly sok életen keresztül vándoroltam. Belesodródtam a sötétségbe, és egyre világosabb és világosabb lett. Egyáltalán nem fekete volt, hanem kék. Meleg, tündöklő, ragyogó kék… Minden félelem nélkül sodródtam bele.“ — Stephenie Meyer