„Minden valamire való ember érzi, különösen amint műveltsége gyarapszik, hogy a világon kettős szerepet játszik: egy igazit és egy eszményit.“

— Johann Wolfgang Goethe

Tags:

„Milyen hálátlan szerep lesz mindazok szerepe, akiknek fel kell számolni a Nemzet, a Kereszténység, a Haza meghamisitott eszményeit!Napló 1943-1944“
— Márai Sándor
„A műveltség a jó ember dísze, a szerencsétlen vigasztalása.“
— Démokritosz
„Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is.“
— Lev Nyikolajevics Tolsztoj
„A világ már csak ilyen különös hely. És kemény. És néha balszerencsés.“
— Stephen King
„Állandóan dolgozom, szerepekre készülök, és várom, hogy végleg színésznő legyek. Mert úgy érzem, véglegesen még nem vagyok az. De most már kezdem hinni, hogy az leszek.“
— Karády Katalin
„Nem számít, mit csinál, a föld minden egyes emberének központi szerepe van a világ történetében. És általában nem is tud róla.“
— Paulo Coelho
„Minden orvos, aki pontosan megjósolja, hogy betege mikor hal meg, vagy helyesebben: meddig él, feltétlenül nevetségessé teszi magát. Az emberi életben kiszámíthatatlan tényezők játszanak döntő szerepet. Gyakran a gyengék váratlan ellenálló képességekről tesznek tanúságot, s az erősek letörnek.“
— Agatha Christie
„A világ onnantól kezdett létezni, amint magamba engedtem. És legyen akár a rend nélkül, de mégiscsak létezik! Aztán kezdtem rendbe tenni a világot, és akkor megjelent a művészet. És csak ekkor értettem meg az igazi különbséget a nap és a kakastaréj között. Ugyanakkor azt is megtudtam, hogy az egy és ugyanaz.“
— Danyiil Harmsz
„Csak sekélyes emberek nem ítélnek azután, amit látnak. A világ igazi titokzatossága az, ami látható, nem az, ami láthatatlan.“
— Oscar Wilde
„Mercier gondolatai azért voltak különösek, mert mindenütt ugyanaz a hullámzás lüktetett bennük, és változatlanul egyazon szirtes pontokon törtek meg, bármely ponton is került e világba az ember. Nem gondolatok voltak ezek, hanem inkább egyfajta zavaros és szomorú álomképek, amelyekben múlt és jövő roppant kellemetlen módon keveredik, a jelen pedig az örökös fuldokló szerepét játssza.“
— Samuel Beckett