„A kocsma pállott, kék ködében“

— François Villon
„Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább! (Ars poetica)“
— József Attila
„Okoskodjunk csak nyugodtan. A köd úgyis kitart.“
— Samuel Beckett
„A londoni köd azóta szép, mióta Turner megfestette.“
— Oscar Wilde
„Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem.“
— Stephenie Meyer
„Abban a meggyőződésben éltem, hogy Németország a példás rend klasszikus hazája; ahogy ezt otthon és az iskolában tanultam. Csakugyan, olyan rend volt mindenfelé, a múzeumokban, a pályaudvarokon és a magánlakásokban is. Csak a lelkekben, a német lelkekben nem volt „rend”; homály terjengett benne, gyermekes köd, véres és megtorlatlan, vezekeletlen mítoszok köde… S mikor Franciaországba kerültem, elszörnyedtem az általános rendetlenségen. Évekbe tellett, amíg megtanultam, mi a „rend”“
— Márai Sándor
„Kövesd a Fényt, mely kioltott téged;Alant vagy köd-gomoly,Míg Ő fennen honol,Mégis kövesd azt, ki mindenben az Élet.“
— Orosz László Wladimir
„A test konturtalan álomkép volt szinte,Kuszált, valótlan köd-lidérc,Ismeretlen művész félredobott skicce,Melyet néhanap felidéz.“
— Orosz László Wladimir
„A roggyant Nelson Hotel, a sötét kocsma, a cipőbolt és a többie, amelyeken a kiöntött folyó folyó zsírkrétája húzott, vizszintes stráfot, ugyanilyen kísérteties, álomszerű, félig-meddig irreális légkört árasztanak, mint ami a Fekete Házat is áthatja.“
— Stephen King
„Amíg erdők, mezők, hegyek, tavak és folyók lesznek a földön, amíg a fehér hajnali ködök felszállnak a vizekről, addig nimfák és driádok is lesznek; és tündérek is. Ők a világ szépsége, és ezért nem fognak kiveszni soha.“
— Anatole France
„Doki gyengéden az arcomra nyomta a rongyot. Mély levegőt vettem, a vastag, rossz szag ellenére. Amint egy újabb levegőt vettem, megint láttam a három csillagot. Nem hívogattak, hanem az utamra engedtek, visszaadtak a fekete univerzumnak, amiben oly sok életen keresztül vándoroltam. Belesodródtam a sötétségbe, és egyre világosabb és világosabb lett. Egyáltalán nem fekete volt, hanem kék. Meleg, tündöklő, ragyogó kék… Minden félelem nélkül sodródtam bele.“
— Stephenie Meyer