Kezdőlap » Quote » Albert Einstein » „Newton, bocsáss meg nekem!“ „Newton, bocsáss meg nekem!“ — Albert Einstein Kapcsolódó idézetek „Mindig bocsáss meg ellenségeidnek! Nincs, ami jobban dühítené őket..“ — Oscar Wilde „Bocsáss meg ellenségeidnek, de jegyezd meg a nevüket!“ — Joszif Visszarionovics Sztálin „Csak az első özönvíz eredménytelensége akadályozza meg Istent abban, hogy egy másodikat bocsásson le.“ — Chamfort „Amikor megkérdezik, hogy marxisták vagyunk-e, az olyan, mintha egy orvost vagy biológust megkérdeznének, hogy „newton-ista”, vagy „pasteour-ista.”“ — Che Guevara „Ha hallgatsz, hallgass szeretetből. Ha beszélsz, beszélj szeretetből. Ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből. Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.“ — Szent Ágoston „Amikor megkérdezik, hogy marxisták vagyunk-e, az olyan, mintha egy orvost vagy biológust megkérdeznének, hogy „newton-ista”, vagy „pasteour-ista”. Vannak igazságok, melyek olyan nyilvánvalóak, hogy nem érdemes vitatkozni róluk.“ — Che Guevara „Newton pontos terve szerint suhan a csillag, és arra int néma pályán róva terét, ki-ki tisztelje mesterét.“ — Albert Einstein „Nem tudom, a világ mit gondol rólam, de a saját szememben csak egy gyermek vagyok, aki a tengerparton játszik, és néha leköti a figyelmét egy, az átlagosnál simább kavics vagy díszesebb kagyló, miközben előtte felfedezetlenül hullámzik az igazság óceánja. (David Brewster, 1860: Memoires of the Life, Writings and Discoveries of Sir Isaac Newton. Vol.2. Edinburgh, Edmonston.“ — Isaac Newton „Nyilván kellő befejezéshez ért az, amit magunk elé tűztünk, de nem szabad elfeledkeznünk arról, ami e tanulmányokat illetően történt. Valamennyi felfedezésnél ugyanis a korábbi munkák eredményeit, amiket másoktól vettek át, részletekben előre vitték azok, akik később átvették őket. Ami azonban ezt a tanulmányt illeti, nem lehet mondani, hogy egy része már előbb ki volt dolgozva, más része pedig nem, hanem egyáltalán semmi sem volt meg belőle. Mert a civakodó érveléseket pénzért tanító mesterek nevelési eljárása hasonló volt Gorgiász módszeréhez: egyesek ugyanis retorikai, mások kérdés-felelet alakjában szerkesztett beszédeket adtak megtanulásra, melyekről ezek is, azok is azt hitték, hogy legtöbbször ilyenekbe sodródnak bele a két vitázó érvelései. Ezért aztán gyors, de tudománytalan volt az a képzés, amit a tanítványaiknak adtak. Mert bár nem a művészetet, hanem a művészet termékét nyújtották, úgy gondolták, hogy nevelnek, mintha csak valaki, aki megígérte, hogy olyan tudáshoz juttat, amely megszünteti a lábfájást, a cipészmesterséget már nem tanítaná, sem pedig azt, hogy honnan szerezhet valaki ilyen tudást, ellenben mindenféle lábbeli sok fajtáját adná neki,; az ilyen ember segítséget nyújt ugyan a szükséglet tekintetében, de a művészet nem ad át. Továbbá a retorika körében sok minden volt, amit róla régen elmondtak, de a következtetések kérdésében eddig egyáltalán semmivel sem rendelkeztünk, hanem hosszú ideig gyakorlatias kutatással fáradoztunk. Ha tehát megfigyeléseitek alapján vizsgálódásunkat az ilyen kezdeti helyzethez képest – összehasonlítva a többi, hagyományozás útján kifejlődött tudománnyal – kielégítőnek tartjátok, úgy valamennyietekre vagy hallgatóinkra csak az marad, hogy bocsássanak meg, ha fejtegetéseinkből valami kimaradt, s legyetek nagyon hálásak a benne lévő felfedezésekért.“ — Arisztotelész
