Idézetek

„Nem valami kedves fickó.“
„Élet-halál kérdésekben a megfelelő pillanat csak egyszer jön el. Egyszer, s aztán mindörökre odavan.“
„Az őrület ellenérvei lágy, susogó hanggal zuhannak a semmibe.(….) Néha az ember tényleg hallja, ahogyan a dolgok eltűnnek, nem igaz? Van, amelyik lehullik, szintről szintre egyre lejjebb zuhan, és csak egy lyuk marad utána, amin keresztül az ember lenézhet a mélybe. Vagy, ha nem vigyáz, maga is belepottyanhat.“
„Valójában soha senki nem tudja, hol érnek véget a dolgok, vagy véget érnek-e egyáltalán.“
„Nagyon közel van, akármi legyen is az, és tanakodik. Vagy jön, és darabokra tépi, vagy továbbáll. Ez nem vicc, és nem is álom. A Halál és az Őrület áll, kuporog, esetleg ott ül, a tisztás szélén. Azon gondolkodik, hogy most vigye el… vagy hagyja még érni egy kicsit.“
„Ha valamiben nem vagy biztos, egyáltalán nem baj, ha képzelődsz, amíg nem tudsz jobbat, vagy amíg ki nem derül az igazság.“
„A roggyant Nelson Hotel, a sötét kocsma, a cipőbolt és a többie, amelyeken a kiöntött folyó folyó zsírkrétája húzott, vizszintes stráfot, ugyanilyen kísérteties, álomszerű, félig-meddig irreális légkört árasztanak, mint ami a Fekete Házat is áthatja.“
„Semmit sem tudok okokról, csak láncolatokról – hogyan alakítják ki magukat, láncszemről láncszemre, a semmiből; hogyan fonódnak össze a világgal. Néha az ember megragadhat egy láncszemet, és kihúzhatja magát vele valamilyen sötét helyről. Nagyobbrészt azonban azt hiszem, az emberre csavarodik. Ha szerencséd van, csak elkap. Ha nincs, meg is fojt.“
„Mindent megadnék, hogy visszaforgathassam az időt, de ezt senki sem teheti.“
„Ha az ember megszeret valakit… egészen soha nem gyógyulhat ki belőle.“
„Azt hiszem, ezt úgy értette, Len, hogy a világ megőrült. Így hiszem. Ez a Yeats tudta, még ha semmi mást nem tudott is, hogy a világ előbb-utóbb felfeslik a varratoknál.“
„Tudom, hogy nagyképűen hangzik, de hát az Idegen egyszer valamennyiünkért eljön. Hiszen mi is csak csontok vagyunk a magunk zsákjában, az Idegen pedig… nos, az Idegennek az kell, ami a zsákban van.“
„Minden élet saját halhatatlanságot teremt magának.“
„Alighanem tévhit, hogy az emberi lélek csak bizonyos mennyiségű iszonyatot képes befogadni és átélni. Éppen ellenkezőleg: ahogy a valóság egyre sötétebbre vált, úgy indul meg valamiféle hatványozódási folyamat. Nem könnyű beismerni, de a tapasztalat azt mutatja: amikor már végképp elborul a látóhatár, olyankor az iszonyat iszonyatot szül, a balszerencséből újabb, immár szükségszerű balszerencse fakad, mígnem mindent elnyel a feketeség.“
„Ha sörről van szó, soha nem hazudok. Aki a sörrel tréfál, biztos, hogy haragosokat szerez magának.“
„Minden rendbe jön – Maga sem hitte, amit mondott, de hát így szólt a litánia, az altató, a felnőtt hangja, mely az évek fekete kútjába, a gyermekkori rettenet nyomorúságos vermébe is utat talál; ilyesmit mond az ember, ha a dolgok rosszul alakulnak; ez az a fény az éjjeliszekrényen, mely ha el nem is űzi a szekrényben megbúvó szörnyeteget, de egy darabig távol tartja; az erőtlen hang, melynek mindazonáltal szólnia kell.“
„Mind azt tesszük, amit tehetünk, be kell érni vele… és ha nem érjük be vele, akkor is azt kell tenni.“
„Mindannyian meghalunk, tudom hogy nincs kivétel, de néha, ó Istenem, olyan hosszú a halálsor.“
„A holnap országa szemlátomást egy üres teremben ér véget, ahol olyan lények, aki elég okosak ahhoz, hogy hatalmukba kerítsék a csillagokat, megőrülnek, és a lábukon lévő karmokkal tépik cafatokra egymást.“
„Ha nincs időd olvasni, nem lesz időd (se eszközöd) írni sem.“