Idézetek

„Áldozat nélkül nincs megvalósulás. (…) Ami az életünkben szép és nagyszerű, az mind önfeledt örömmel indult az útjára, olyasféle lelki élménnyel, mely érzéki szinten az ölelés testi kéjéhez hasonlatos – de csak komoly áldozattal és szenvedéssel tud „világra” jönni. (…) Áldozatot az ember mindig valakiért vagy valamiért hoz, amibe, vagy akibe „szerelmes!”“
„Ha valamit akarsz és megvágysz, létrejövetelének három állomása van: az első a megtermékenyítő gondolat, a második a befogadás alázata, a harmadik a megvalósításhoz szükséges hosszú és küzdelmes kihordási folyamat.“
„Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk – hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (…) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És… boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, – ahol a lélek még nem koszos.“
„Mérhetetlen gazdagságot hoz magával minden ember. Erőt és hajlandóságot, képességet és gubancot, lehetőséget és lehetetlenséget rejt magában minden lélek.“
„A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit – egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.“
„Minden nap elveszett, amelyben legalább egyszer nem táncoltál. És minden gondolat hamis, amelyen legalább egyszer nem nevettél.“
„Maga az élet fölfoghatatlan csoda – s akiben nincs ámulat, az soha az igazság közelébe sem juthat.“
„Tudunk vihart kelteni magunkban, s le is tudjuk csendesíteni a viharunkat. (…) Életünk valóban hajózás a nyílt tengeren, ahol nem lehet tudni, milyen vihart hoz a következő óra – de azért azon a hajón egy Kormányos is van!“
„A siker és az elismerés, amire annyira vágyódtam, csakis zaklatottá tett. A diadalban mindig van valami lihegés és nyugtalanság. Ez is valamiféle beteljesülés, de nem egészen mély. Nem igazi szabadság.“
„Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál. Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat megváltoztathatsz benne; oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön, (…) – de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen. Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is: de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod: a te dalod szól!“
„Senki sem tökéletes. Ez távol van még. Mi még úton vagyunk. Amíg úton vagyunk, félünk. És szenvedünk. És „tökéletlenül” szeretünk. Nem baj. Ez a mi embersorunk. Szeretni tökéletlenül is gyönyörű.“
„Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll.“