Idézetek

„Yo, que me figuraba el Paraíso / Bajo la especie de una biblioteca. I have always imagined Paradise as a kind of library.“
„A Könyvtár olyan gömb, amelynek középpontja bármelyik hatszög, és kerülete felfoghatatlan.“
„Hadd mondjam el, hogy én hedonikus olvasó vagyok; én még sosem olvastam el egy könyvet csak azért, mert régi. Én a könyvekből származó esztétikai élvezetért olvasok, s mellőzöm az értelmezéseket és a kritikákat.“
„Az allegória – mindannyiunk szemében – esztétikai tévedés.“
„Sorsunk nem a valószerűtlensége miatt irtóztató; azért irtóztató, mert visszafordíthatatlan és vastörvényű. Az idő anyagából vagyok. Az idő folyó, mely magával ragad, ám én vagyok az a folyó… A világ, sajnos, valóságos; én, sajnos, Borges vagyok.“
„Az allegória absztrakciókról szóló történet, a regény pedig egyénekről.“
„Azt is mondhatnánk, hogy Buenos Aires-i alkonyatok és éjszakák nélkül nem születhet tangó, s hogy az argentin égen ott vár ránk a tangó platóni ideája, egyetemes formája (az a forma, melyet a La Tablada vagy az El choclo épp csak sejtet), és hogy e szerencsés teremtménynek helye van – ha szerényen is – a világegyetemben.“
„Mindig minden a másikkal, Borgesszel történik. Én járok-kelek Buenos Airesben, gépiesen megállok egy kapuboltozat vagy egy patio rácsa előtt. Borgesről postán szerzek híreket, nevével egy tanári pályázaton vagy valami életrajzi lexikonban találkozom.“
„Mindig voltak tigrisek az életemben. Az olvasás és egyéb napi szokásaim olyan szétszálazhatatlanul összefonódtak, hogy valójában nem is tudom már, vajon első tigrisem egy metszet papírtigrise volt-e, vagy az a rég halott vérbeli tigris, akinek ketrecbeli járkálását megbabonázva követtem a vasrudak túloldaláról.“
„Akár a levegő, a víz, Buenos Airesnem lett, megvolt öröktől, s míg a világ a világ, lesz.“
„Tetteink csak mennek a maguk útján,melynek nincs soha vége.Leszúrtam a királyt, hogy Shakespearekitervelje tragédiáját.“
„Sokan mások meghaltak, de mindez a múltban történt,amely (tudvalevőleg) a legkedvezőbb idő a halálra.“
„Kettőnk közül melyikünk szól e dalban,A többes én, vagy a magányos szerzet?Mit számít, hogy milyen néven neveznek,Mikor az átok egy és oszthatatlan?“
„Az utcán, a Constitución lépcsőjén, a földalattin minden arc ismerősnek tetszett. Féltem, hogy nincs többé semmi, ami meglephetne, és féltem, hogy most már mindig úgy érzem, mintha mindenhová visszatérnék. Szerencsére néhány álmatlan éjszaka után mindent elfeledtem.“
„Az allegória – mindannyiunk szemében – esztétikai tévedés. (Először azt akartam írni, hogy „Az allegória nem más, mint az esztétika egyik tévedése”, de aztán rájöttem, hogy allegóriát rejt ez a mondat.)“
„A könyv az emlékezet és a képzelet meghosszabbítása.“
„Az idegen egy körkörös anfiteátrum közepére álmodta magát, amely valahogy a felgyújtott templom volt, és látta, hogy tanítványok hallgatag serege helyezkedik el a lépcsőn; a leghátsó arcok sok évszázad távolában és csillagmagasságban álltnak, mégis világosan kirajzolódtak.“
„Mit jelent a nirvána elérése? Egyszerűen azt, hogy a cselekedeteink többé nem vetnek árnyat.“
„Az univerzumot (amelyet mások Könyvtárnak neveznek) meghatározhatatlan és talán végtelen számú, hatszög alakú galéria alkotja, melyeknek közepén alacsony korláttal körülvett nagy szellőzőaknák vannak.“
„Köztudott, hogy van időrend, hogy van történelem; csakhogy ezek elsősorban nyugati okoskodások.“