Idézetek

„Nézz le rám, Úristen,szívem érted szenved,Krisztus haláláértbűneim elengedd!“
„De eljön majd egyszer a pillanat,el, mint ez a havazás,mikor a lidérces álombólfölébredsz,megáll benneda mutató,és felismered pupilládbanhóhéromat,szemednek szörnyű ideje lesz az,fölötted ahold baltafokánmegáradés eláraszt mindenta fény.“
„Színed elé hajt szívem, s bennem csillagok égnek:kóválygó gyönyörök, virrasztó örömök.Lángol a föld is alattunk, olvad, mert ölelésünknem hervad soha el, végtelen ízzik a csók.“
„Hol van a szóda, hová tűnt, hol van a vers, amit írtam?Hol van a tegnapi kedvem, a fröccsnek jó szaga hol van?Lustán fekszem az ágyban a dunyhák dús melegében,kint már vijjog a szél, nyila röppen az őszi időnek,ám még nyílnak a rózsák, nyílnak a kerti virágok,éjből jönnek, s tűnnek a sűrű ködbe a lányok.Némán nézem. Bántja a lelkem rengeteg emlék:csöndes eső mind bennem, foszló szívbeli bánat.Hol van a szóda, a bor meg az asszony, hol van az éltem?Fel-feljajgat a régi szerelmek gyásza a vérben.“