„Tökéletesség az ég mértéke; tökéletességre törni: az emberé.“
— Johann Wolfgang Goethe
„A tudás lelkünk végső tökéletessége.“
— Dante Alighieri
„A tökéletességet nem akkor érjük el, amikor már nincs mit hozzáadni, hanem amikor már nincs mit elvenni.“
— Antoine de Saint-Exupéry
„… a megismerés nagyobb tökéletesség, mint a kételkedés …“
— René Descartes
„Ha a tökéletességre törekszel, soha nem leszel elégedett.“
— Lev Nyikolajevics Tolsztoj
„A munkaból fakadó öröm a munka tökéletességét jelenti.“
— Arisztotelész
„Az a gondolat, hogy az idő pénz, a hitványság teteje. Az idő érlelődés, osztályozás, rend és tökéletesség.“
— Paul Valéry
„Olyan jány, aki embernek tökéletességgel megfeleljen, ojan csak egy kell, hogy legyék - hát hogy lehet éppen azt az egyet kiválasztani a sok közül?“
— Móricz Zsigmond
„A gyakorlás az út a tökéletességhez, de senki sem tökéletes, szóval minek gyakoroljunk?“
— Kurt Cobain
„A katolikus aszkézis minden véglete, legyen az bölcs vagy nem bölcs, előzetes védekezés a bűnbeesés gonosz szelleme ellen, de sohasem kételkedés a teremtés jóságában és tökéletességében.“
— Gilbert Keith Chesterton
„Az ember nemcsak él, hanem szeret és gondolkozik is; a biológiai élet benne éri el tetőfokát. De amivel az ember természetes állapotában nem rendelkezik, az a „szellemi” élet, az a magasabb rendű és másféle élet, amely Istenben van meg. Ugyanazt a szót - „élet” - használjuk míndkettőre; de ha azt gondolnánk, hogy ezért mindkettőnek ugyanolyannak kell lennie, akkor akár azt is gondolhatnánk, hogy a tér nagysága és Isten nagysága ugyanaz. Valójában oly nagy a különbség a biológiai élet és a szellemi élet között, hogy különböző néven fogom őket nevezni. A biológiait, amely a természet útján jut el hozzánk, s amely (mint minden a természetben) hajlamos az elfogyásra és a pusztulásra, úgyhogy csak a természettől levegő, víz, élelem, stb. alakjában vett állandó támogatással tartható fenn, „Biosznak” nevezem. A szellemi életet, amely Istenben van meg öröktől fogva, s amely az egész természetes világot alkotta, „Zoénak” hívom. A Biosz természetesen mutat bizonyos homályos vagy jelképes hasonlóságot a Zoéhoz, ez azonban csak olyan hasonlóság, mint ami egy fénykép és az általa ábrázolt hely, szobor vagy ember között van. Az az ember, aki a Biosz állapotából a Zoé állapotába kerül, oly nagy változáson menne át, mintha egy szobor faragott kőből valódi emberré válna. És pontosan ez a kereszténység lényege. A világ egy nagy szobrászműhely. Mi vagyunk a szobrok, és az a hír járja a műhelyben, hogy némelyek közülünk egy napon életre fognak kelni.“
— C. S. Lewis