Kezdőlap » Quote » Emil Cioran » „A remény a rabszolgák erénye.“ „A remény a rabszolgák erénye.“ — Emil Cioran Tags:remény Kapcsolódó idézetek „A remény örökkévaló - imádata soha nem hiábavaló.“ — Mahatma Gandhi „Hadd mondjak valamit, barátom. A remény veszélyes dolog. A remény őrületbe kergetheti az embert.“ — Stephen King „Csak az tudja, hogy mi a szerelem, aki remény nélkül szeret.“ — Friedrich Schiller „A remény egy jó reggeli, de rossz vacsora.“ — Francis Bacon „A békéltető abban a reményben eteti a krokodilt, hogy őt eszi meg utoljára.“ — Sir Winston Churchill „El kell fogadnunk a véges csalódást, de soha ne veszítjük el a végtelen reményt.“ — Martin Luther King „Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény.“ — Id. Alexandre Dumas „Az ítéletek fenntartása végtelen remény kérdése.“ — F. Scott Fitzgerald „Az értelem előírása, vagy általános szabálya, hogy mindenki békére törekedjék, ameddig annak elérésére reménye van, ha pedig erre nincs többé reménye, a háború minden eszközét és előnyét igénybe veheti és felhasználhatja.“ — Thomas Hobbes „Szamárság feladni a reményt… Azonkívűl bűn is, azt hiszem.“ — Ernest Hemingway „Ha egy olyan istenség hitéről vagy eszméjéről van szó, akit csak hatalma emel az ember fölé, és az akaratának való teljes behódolást sajátos jutalmakkal és büntetésekkel kényszeríti ki; és ha ennek alapján az ember csupán a jutalom reményében vagy a büntetéstől félve kényszerből teszi meg a jót, ami gyűlöl, vagy csupán ez tartja vissza a rossz cselekedettől, ami ellen különben a legcsekélyebb kifogása sem lenne; ebben az esetben nincs semmiféle erény vagy jóság.“ — Anthony Ashley-Cooper „Aki húszévesen nem szép, harmincadik évében nem erős, negyvenévesként nem okos, ötvenévesként nem gazdag, annak már nincs reménye.“ — Luther Márton „A tökéletes boldogság megsemmisíti a reményt. Távlat nélküli világot teremt.“ — Stendhal „Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.“ — Ernest Hemingway „Az élet egy sziget a magány tengerében. Egy sziget, amelynek sziklái: a remények, fái: az álmok, virágai: az egyedüllét, patakjai pedig a szomjúság.“ — Halíl Dzsibrán