Kezdőlap » Quote » Démokritosz » „Akinek egyetlen derék barátja sincs, nem érdemli meg, hogy éljen.“ „Akinek egyetlen derék barátja sincs, nem érdemli meg, hogy éljen.“ — Démokritosz Tags:derék Kapcsolódó idézetek „Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember.“ — Széchenyi István „… a derék ember a vállalt küzdelmekért és veszedelmekért semmi más jutalmat nem kíván, csak az elismerést és a dicsőséget.“ — Cicero „Hölgyeim és uraim! Hanyatló osztály hanyatló képviselőjét látják maguk előtt. Minket, polgári kisiparosokat, akik derék feszítővasainkkal a kis boltosok nikkelkasszáit dolgozzuk meg, elnyelnek a nagyvállalkozók, akik mögött ott állnak a bankok. Mit számít egy tolvajkulcs egy részvénnyel szemben? Mit számít egy bankrablás egy bankalapítással szemben? Mit jelent egy ember meggyilkolása, szemben egy ember alkalmaztatásával?“ — Bertolt Brecht „(egy népszavazás margójára)van egy országahol lakomsemmi ágánlógóflakonvan egy városahol élekahány test éppannyilélekahány lélekannyilom isutcára tettfájdalom is……vasárnap voltahogy mindigfelöltöztekahogy illikcsupa dolgosderék polgáregy se ruszinegy se bolgárolyan szépekhogy az csuhajegyik bérlőmásiktulajkitűnőreszerepeltekálmukban semszemetelteknem engedtékhosszú léreelindultak a mi-sérekukákat seborogattakkutyákat sekurogattakmise utánleszavaztakbezabáltakbe is basztak…“ — Erdős Virág „S alapozhatja-e boldogságát az ember mások boldogtalanságára? A boldogság nemcsak szerelmi gyönyör, hanem a lélek legmagasabb rendű harmóniája. Miben nyugszik meg a lélek, ha becstelen, könyörtelen, embertelen cselekedet áll mögötte? Csak azért szökjön meg, mert "itt a boldogságom"? De milyen boldogság az, amely más boldogtalanságára épül? Nos, képzeljék el, hogy önök épületet emelnek az emberi sorsnak azzal a céllal, hogy boldoggá tegyék az embert, végre békét és nyugalmat adjanak neki. És képzeljék el, hogy evégett elkerülhetetlen szükségből agyon kell gyötörniük csak egyetlen emberi lényt - mi több, nem is valami érdemes személyiséget, hanem holmi nevetséges halandót, nem egy Shakespeare-t, csupán egy derék öregembert, egy fiatal nő férjét, aki vakon hisz az asszony szerelmében, büszke a feleségére, boldogan él vele. Csak meg kell szégyeníteni, megfosztani becsületétől és meggyötörni, s e meggyalázott öregember könnyei árán felépíteni ezt az épületet! Vállalnák-e ezzel a feltétellel? Ez a kérdés. És feltételezik, ha csak egy percre is, hogy az emberek, akiknek az üdvére emelik ezt az épületet, hajlandók elfogadni a boldogságot, ha önök egy jelentéktelen, de könyörtelenül és igazságtalanul megkínzott emberi lény szenvedésére alapozzák – és boldogok tudnának-e lenni így időtlen időkig?“ — Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
