„Ó, Álom, te édes és bársonyos,Aki gondos ujjaiddal fejtedFel a fényt, hintvén éji mákonyod,Ölelj át, hogy isten-mód felejtsek!Ó, balzsamos, csak te döntesz ebben:Vagy szemeim hirtelen lefogod,Vagy hagyod, hogy imám elrebegjem;Bármint is legyek delejed foglya,Csak tűnt nap lidércfényétől menten,Mi sóhajt gyűr nyirkos vánkosomra.Védelmezz, hisz’ izgága a Tudat,S lágy homályomba vakondként jár át;Halkan fordítsd a zárban kulcsodat,S pecséttel óvd lelkem szarkofágját!“

Tags: